Wallentínyi Samu (szerk.): Uj magyar líra 1919-1936. A szlovenszkói és kárpátaljai magyar költők lírai antológiája (Kassa. Karpatia, [1937])

Bólya Lajos - Koldus lettél - Anyám

BÓLYA LAJOS KOLDŰS LETTÉL Mert felejteni akartál, mert azt hitted, hogy gyilkos vágyadat utánam megfojthatod, megcsókoltad az első férfit, aki azt mondta szeret. S most összetörve éhesen, rongyosan fetrengsz mint a koldusok, mert a szájában az én számat kerested, a csókjában az én csókomat és nem találtad, vágyad felémnyújtott krístálypohara összetörött, szerelmem ruháját idegen kéz letépte rólad, koldúsan, éhesen, rongyosan ülsz az árokszélen, mert az alamizsna nálam van és tudod, hogy levágnám a kezem, amely feléd nyúl. ANYÁM Szeretett, csókolt, sírt, virrasztott, dajkált, szoptatott, remegett, tizenkétszer szült és majdnem annyiszor temetett s akik maradtunk a megvajúdottak közül, messze vagyunk tőle. Könnyet, csókot, tejet, vért, testett osztott ősi bőkezűséggel s most, hogy az alkony száll feléje, egyedül maradt. Ha néha visszaszállok hozzá mit vigyek neki? Mit adhat a gyümölcs a fának? Viharsodorta hajó mit vihet vissza a partnak? Vihart vagy roncs magát. 24