Wallentínyi Samu (szerk.): Uj magyar líra 1919-1936. A szlovenszkói és kárpátaljai magyar költők lírai antológiája (Kassa. Karpatia, [1937])

Bólya Lajos - Fölírom a jelet

BÓLYA LAJOS FÖLÍROM A JELET Szétrúgom a házam és elindulok. Letördelem a fák lombját, hogy fülledtebb legyen az éjjel, föld alá hajtom a folyókat, hogy némaság legyen. Az éjszakából kilököm a holdat, a csillagokat lesöpröm az égről, elhúzok falvak fölött és városok fölött s a rongyos házak ablakán besziszegem: Az éjszaka mögött máglyákban ég a búza. a messze tengerbe süllyed a sok drága gyümölcs s óriás raktárak mélyén dohosodik a fehér kenyér. Ma sem volt kenyered és holnap sem lesz. Sután állsz és vársz. Mire? Ma éjjel kijössz a házadból, ha nem akarod, togy széttépjelek vele. Milliók állnak és várnak a döbbent éjszakában, keleten betömöm a nap útját, hogy fel ne kelhessen s a vaksötét égre fölírom a jelet. 2a