Wallentínyi Samu (szerk.): Uj magyar líra 1919-1936. A szlovenszkói és kárpátaljai magyar költők lírai antológiája (Kassa. Karpatia, [1937])

Ásgúthy Erzsébet - Tűzkő

ASGÜTHY ERZSÉBET TÜZKÖ Az aszfalton két ócska talp ványadtan csosszan. Fáradt redői közt tolakodó pocsolyák vize loccsan: — Tűzkő... tűzkő... tüzkö... Kiizkö... kiizkö... küzkö... elünk ... küzködünk ... de valahol — Fényárban úsznak a termek és suhognak, susognak, suttognak a selymek. Dohosszagú, penészes pincevermek kivert lakója elszántan sziszegve sietve súgja — Tüzkfí... tűzkő... tűzkő... Küzkö... kiizkö... küzkö... diink... küzködünk ... de valahol — Tavasz van már most, lankad a tél és Langyos lankákat lágyan borzol a szél. Két szederjes ajk hadarva tovább beszél... — Tűzkő... tűzkő... tűzkő... Küzkö... küzkö... küzkö... dünk ... küzködünk... de valahol — Ezüst kupákkal a mámort mérik és Valahol szüzlányok szemérmes, szeszélyes szerelme érik. Valahol szirom szakad és csíra fakad és zendül az ének, Valahol ölelő ölekbe ömlik az élet. Valahol csókot vált az Élet s Halál, Valahol az Éhség így kiabál: Tűzkő! Tűzkő! Tűzkő! 19