Wallentínyi Samu (szerk.): Uj magyar líra 1919-1936. A szlovenszkói és kárpátaljai magyar költők lírai antológiája (Kassa. Karpatia, [1937])

Ásgúthy Erzsébet - Levetkőzöm előtted

ASGÜTHY ERZSÉBET LEVETKŐZÖM ELŐTTED Engedd, hogy levetkőzzem előtted meztelenre! Ne riadozz, a szemedet ne húnyd be, ha szallagcsokraim, sallangos díszeim lehullnak, s elnyúlnak sokrétíi burkom ráncai a földön. Nyisd meg kapuidat és ablakaidat! Szédítő felhőkből egyenest hozzád szólok. Egyszerű szóval, miként a pórok, ha dallal untatták fáradt királyukat. Ne íékezd most a szívedet a vágyad! Vívódó vetkeződés ez. Nem bágyadt ingerkedése Évának Ádám előtt kitárva árva testének bársony titkait. öngyötrő szemérmem gúzs a lobogó lángon, mely feléd kapdos. Üvegharang — szívemből buzogó jajszók felett. De kendőző fátylak helyett inkább félrevert kondulással szakadjon ki alóla: — őszinteségem, őszinteségem áhítatos csodája. Szakadjon fel: Mint szomjas torkú bús emberi üvöltés, mely önmaga kétségeitől részegült, mint kiáltás, mint ostorozó szólam, mint ajzott íjj, amely feléd feszült — mint vásári zajból elszabadult imádság, mely mint testvérhez a testvér beszél s úgy simogassa csak a szívedet, mint pelyhes fejű pitypangot, — ha rálehel — a szél. 20