Wallentínyi Samu (szerk.): Uj magyar líra 1919-1936. A szlovenszkói és kárpátaljai magyar költők lírai antológiája (Kassa. Karpatia, [1937])

Vozári Dezső - Erato

V0ZÁR1 DEZSŐ ERATO Kergettem fényt és illatok után de sokat vágyakoztam és loholtam s fekszem melletted, lázaktól bután, rosszhírű szállodában. Telihold van. Éj van, enyém vagy, megremeg a kéz, a búja éjtől részegen tapint a sötétben ujjam, csurran már a méz. vágtat velünk egy földöntúli hinta. magasba, mélybe és vissza megint, nemlétező felhőkbe kerget minket, a forró szélvész homlokon legyint s én tébolyultan felhasítom inged, mert, mint a pondró, olyan meztelen maradj, kívánom, így kívánlak jobban, kívánlak délben, éjjel, estelen, lángom már-már a végtelenbe lobban. Csókollak, csókolj, nem tudom neved, nem ismerem sem ősöd, sem hazádat: nászágyad volt már ezer kerevet, kínáltad pénzért csókraálló szádat. Hozsánna, ó, hogy megtaláltalak, imára nyújtom égnek két kezem s a véres, titkos telihold alatt hozzádtapadva várom végzetem. 184