Wallentínyi Samu (szerk.): Uj magyar líra 1919-1936. A szlovenszkói és kárpátaljai magyar költők lírai antológiája (Kassa. Karpatia, [1937])

Vozári Dezső - Utolsó vacsora (a Grand Hotelben)

VOZÁRI DEZSŐ UTOLSÓ VACSORA (A GRAND HOTELBEN) Most sört iszik, de nézd a pincért, rohan a pácolt őzgerincért. Tálat visznek és tálat hoznak. Pompás kompótok illatoznak. Gumitalpon jár itt a szolga, finom és görnyedt: szolga dolga, Gyümölcs és szárnyas, gomba, krémek dicséretére zeng az ének s Mozart zenéje, kardal égi — emészteni segít ma Néki. Mint egyszerű és lomha szentek, pulyka és kappan halni mentek, sült szárnyuk most versenyre kelhet, Néki bennünk tán kedve telhet. Gyémánttal ékes minden ujja, titkon mégis zavaria búja: hiába úribb minden úrnál, forradalomról ír a Journal s ez asztal minden jó falatját holnap gaz csőcseléknek adják. Kint lárma zúg, de néma lett ö. Fegyver ropog, rajta, egy-kettő. Mennydörög? vagy gyomrok korognak? Tangó jajong, párok forognak. Mozart lamentál. Sír az átok. Holnap talán már barrikádok, barrikádok Zürichben, Nisben: véres talárba búvik Isten. Holnap, ki tudja? ... Nézd a pincért, rohan a pácolt őzgerincért. 183