Wallentínyi Samu (szerk.): Uj magyar líra 1919-1936. A szlovenszkói és kárpátaljai magyar költők lírai antológiája (Kassa. Karpatia, [1937])

Vozári Dezső - Afrika

VOZÁRI DEZSŐ AFRIKA Afrika, megforgatom számban a szót, mint az ízes és forró falatot, fülemet a megkínzott európai röghöz szorítom, amit taposnom adatott, ügy fürkészem e távoli kontinens szavát, mit suttog, mit jajveszékel, mit Ízen, hogy izzik a napban, hogy lebeg a lelke a földön és a tengeri vizén. bágyadtra tépte a szomorúság és a sirocco, csak szenved a süketnéma világűrben, ha mégis szól, szavát túlharsogja öserdeiben a hiéna, térképet tartasz remegő kezedben, profilját nézed, ez ő Itt, hunyd le szemed és hallod sóhajtani kifosztott gyémántmezőit. szolgák énekét hozza a sósízü szél, az éjben bilincsek dalolnak, ágyuk állnak partjainál, így volt ez tegnap is, holnap.. Vad vagy, Afrika, gyönyörű és forró, egy banánban beléd haraptam, távol vagy és ha rád gondolunk, szuronyunk csillan a napban, a napban, mely édesíti a banánt és érleli a bosszút a vérben, szolgák énekét hozza a sósízü szél, én ezt az éneket értem, nagy éjszakákról zenél, népek éjjeléről, sohasem ég el ez a meleg föld, öserdeiben a hiéna, kunyhóiban a néger, élj és szenvedj ,Afrika, csodálatos tartomány, már a dalnok, a költő is tefeléd fordul, bár kedvese keblei ma is igéaő halmok, mégis odahagyja Eleonórát, már nincsenek koszorúk, rangok, úgy zengeti neveddel lantját, mint felriadt őr az éjjeli vészharangot. 182