Wallentínyi Samu (szerk.): Uj magyar líra 1919-1936. A szlovenszkói és kárpátaljai magyar költők lírai antológiája (Kassa. Karpatia, [1937])

Vozári Dezső - Zsoldosok - Fohász a gyorsvonatban

VOZÁRI DEZSŐ ZSOLDOSOK A mérnök mér, az orvos gyógyít, kereszttel robotol a pópa, a tolvaj lopni jár az éjben, csendben piszmog a hivatalnok s úgy mennek, mennek, menetelnek, hogy döng alattuk Európa és döng alattuk öt világrész, az ösvények, a völgyek, halmok. A városok benépesültek, a farkasfalka messze illant és mennek, mennek menthetetlen és fáradoznak únhatatlan és néha, este, nőre vágynak, lesrófolják a sárga villanyt, felzúg a vérük a sötétben, mint izzó tűzben zúg a katlan. És mennek, mennek, menetelnek a seregek a végtelenbe és mindig győznek, sohse győznek, zászlójuk rongybatépve szálldos, mennek vérbe, mennek halálba, mennek a zord történelembe, hajón, motoron, Zeppelinen röpíti őket fürge táltos. Mert kell a zsold és kell a zsoldos és jobb a zsold, ha jobb az eszme édesen cseng a pénz zenéje páncélszobákban és tenyéren. Csak mennek, mennek bús sorokban, a céljuk mintha ködbe veszne s telihold tündököl fölöttük, mint istenadta aranyérem. FOHÁSZ A GYORSVONATBAN Ó utazás, Baudelaire lihegett hozzád fűszeres verseket, de a dalra ki ád, mikben illatok kavarognak és ízek és nosztalgiák. engedj vándorolnom némán, hadd múljanak el tőlem a buta szók« hadd legyek nomád, olyan, mint a vadak és a textilutazók, repíts, repíts, azt mondom majd: a távolokban lakom, málháim a szavak, de kidobom a vonatablakon, valami húz, valaki hív, nem hagynak nyugton mágiák, babonák, imádkozom és robogunk a rozsdás morva tájakon át, legyek tiszta és víg és erős, mint a tiszta, víg, erős erdei ózon, engedj, egyetlen percre csak, Istennel csókolódznom. 178