Wallentínyi Samu (szerk.): Uj magyar líra 1919-1936. A szlovenszkói és kárpátaljai magyar költők lírai antológiája (Kassa. Karpatia, [1937])

Vozári Dezső - Egy csésze csokoládé - A csillagnéző

VOZÁRI DEZSŐ EGY CSÉSZE CSOKOLÁDÉ Forró nap tűz a gyarmatokra s Afrikára s Amerikára, feketebőrű néger izzad, csimpánz kúszik a pálmafára és bánat kél rabszolgaszívben és dal kél a rab szolgaszájon, a trópusok mérget lehelnek, csörgőkígyó húz át a tájon, bálvány sunyít a templomokban, a szúnyogok halálra marnak, hétköznap hurrog a mezőkön, az éjek mindent eltakarnak, sír a homok, ha jő a Számum, hogy vágyad menten elseperje, felkél a nap, a nap lenyugszik, termi gyümölcsét édes cserje s viszik hajók a tengerekre, várnak reá a svájci gyárak, cukrozzák, őrlik, ízesítik, forog a gép, a munkás fárad. Mindez teérted volt, Iluskám, most minden íz, ha jó, a szádé, cukrászdában előtted gőzöl egy csésze barna csokoládé s míg nézel finom némasággal és szemed lassan, lassan ráműn, tudom, miattad nőtt a cserje, érted volt nap, verejték, Számum, érted harag és megbocsájtás, neked gyűjt mézet méh virágon, hogy néked benne kedved teljék, van csokoládé a világon. A CSILLAGNÉZÖ A kezedet fogom és a csillagot nézem, mint az Ó-kor bölcsei: csillag, csillag, jön egy szél, homlokon csókol, jön egy nap és már nem leszel enyém, jön egy év és már nem leszel és nem leszek veled és nem leszek, hiába keresel, de most itt vagy és most itt vagyok és a csillagot hipnotizálom, hullj le ölembe, mint a fény, csillag, csillag, álom, álom! 12* 179