Wallentínyi Samu (szerk.): Uj magyar líra 1919-1936. A szlovenszkói és kárpátaljai magyar költők lírai antológiája (Kassa. Karpatia, [1937])

Vozári Dezső - Szlovenszkó - Tájkép

VOZÁRI DEZSŐ SZLOVENSZKÓ Tán épp az étkezőben ültél abban a pillanatban, hogy az expressz víg iramban elrohant itt és egy kappan sült illata szállott az egekig. Kappan, vörösbor, kompót, úrimódi estére selyemágy vár és öröm. E városban élt, énekelt Tinódy, ma én üvöltök. Ne zavard köröm. Sírok s fájok magamnak; Belzebúb. Mely szél hoz erre? Mely bolond szeszély? Unalmas lett a Piccadilly-Club? Páris? Velence? Nápoly? Genf? Beszélj! Hej, büszke úr! reményen és zupán él itt az ember, élem sorsomat: nekem hazám, tenéked táj csupán, hol egyszer átrohant a gyorsvonat. TÁJKÉP A domb puhára fői a napsütésben, a körtefa vet árnyat, két araszt, az árnyban nyugszik, szétvetett karokkal. Isten komor fegyence, a paraszt. Levágva és behordva, télre jó lesz. mit jószerencse és a nyár adott, a száraz porban mélán felböfögnek az egykedvű, emésztő állatok. Gyullad a föld, tehén bőg, alma érik. én állok itt, a mérges angyal jobbján s a táj felett, a fényes semmiségben, keringve berreg egy ezüst aeroplán. 175