Wallentínyi Samu (szerk.): Uj magyar líra 1919-1936. A szlovenszkói és kárpátaljai magyar költők lírai antológiája (Kassa. Karpatia, [1937])

Vozári Dezső - Groteszk - Vándordal

VOZÁRI DEZSŐ GROTESZK Egyre rövidebbek a napok, tél van, egyre hosszabbak a napok nélküled, nem szeretsz, a város felett ül a köd. Irgalom! Fáradt vagyok, illatod kutatom, merre vagy? Este lesz s lámpásomban se olaj, se áram. Idegen vágy dőzsöl bájaidon rőt alkonyi órán. Léggömbként hajt a fellegek felé furcsa varázslat, a fellegek közt egyre messzebb jársz, messzire vagy tőlem és folyton-folyton messzebb. Szállj, szállj a halvány elemek között. Itt vagyok, emlékeid sepergetem keserves szavakkal. Fájsz, de már csak azt tudom, hogy létezel. VÁNDORDAL Egy úton tőled ballagok, más út újra feléd viszen, jövök, megyek, batyum viszem, fütyülnek bennem dallamok. A nappal harc, az este béke. tőled és hozzád fut az út, mondd, énekeld, esküdd, hazudd, hogy nincs az útnak soha vége. 176