Wallentínyi Samu (szerk.): Uj magyar líra 1919-1936. A szlovenszkói és kárpátaljai magyar költők lírai antológiája (Kassa. Karpatia, [1937])

Vozári Dezső - A fegyenc epilógja

A FEGYENC EPILÓGJA A lélek összetört, összetörik a test is. Mi zárja le a kört? Ármány? bitófa? pestis? Rozsdásodom, habár voltam én is gavallér; futott a víg batár s gurult, gurult a tallér. A tallér elgurult én is gurultam véle. Hagyjuk e kúsza múlt árnyékát. Mindenféle szenzációkra vágy az ember nyughatatlan, izzad velem az ágy, mint tüz felett a katlan. A rács megett tavasz, nyár, ösz, tél andalognak, de engem behavaz szennye az angyaloknak. ízt, színt, szimfóniát ringasson anyamell! dicsérjen szóvirág! A lélek útrakel: nem aratott babért, elázott, semmivé lett. Jobbfajta szivarért eladó itt egy élet!