Wallentínyi Samu (szerk.): Uj magyar líra 1919-1936. A szlovenszkói és kárpátaljai magyar költők lírai antológiája (Kassa. Karpatia, [1937])

Vozári Dezső - Kaland a málnásban

VOZÁRI DEZSŐ KALAND Kint kása hullt, hó és eső vegyest, villamosban álltunk ő meg én, ketten, rohant az aszfalt, ucca, Budapest, nem tagadom, randevúra siettem. fejemet törtem szavakon, mesén, a villamos csak csöngetett, szaladt, nevessetek a vágy szerelmesén, dobogott szívem a szvetter alatt és akkor ö, az úr, kivel a végzet perron homályán így összedobott, zsebembe nyúlt és a szemembe nézett, mert tolvaj volt, szomorú és kopott, szemembe nézett szégyenültem dúltan. mert látta, látom, hogy miféle szarka, én szégyenemben meg fülig pirúltam, zsebem üres volt, kincs, se óra, tarka bankó még egy se bújt meg oldalán, szegény vagyok, kár, kár, de mit tegyek, a villamosban akkor ott talán először vágytam, hogy gazdag legyek. Bámultuk egymást hangtalan fonák, tolvajnak ő, költőnek én születtem — és így mentünk még több megállón át 2LZ estbehajló pesti szürkületben. 172