Wallentínyi Samu (szerk.): Uj magyar líra 1919-1936. A szlovenszkói és kárpátaljai magyar költők lírai antológiája (Kassa. Karpatia, [1937])

Vozári Dezső - Előhang

VOZÁRI DEZSŐ ELŐHANG Vergilius fegyvert és hőst dicsért még, Petőfit zord honszerelem gyötörte, Petrarca Lauráról faragott verset, dicsérve báját és haját, a lengét. De elpihentek már a nagy szavak ma, érve lehulltak, mint az őszi körte, Én nem látok se hőst, se Laura nincsen. Látok sóskiflit, önborotva-pengét, cugoscipőt, pápaszemet, szivarkát éhséget, szomjat, kulcsot és hajókat, a hídon látok öngyilkosjelöltet és látom őt, mikor kihúzzák holtan, látom! a gyárat, melynek gépe néma, virágot, melynek szirma egyre kókad, sorsokat látok, szennyet és poloskát. Ne vedd zokon hát, hogy erről daloltam. A kankalinról és a holdsugárról nyafogni jobb lett volna tán valóban, hullahegyeken lépve énekelni a halhatatlan, megdicsőült lelket. Vergilius fegyvert és hőst dicsért még, én alvó koldúst láttam téli hóban, Így múlnak percek, órák, ezredévek, Isten kérdez s a költő megfelelget. 171