Wallentínyi Samu (szerk.): Uj magyar líra 1919-1936. A szlovenszkói és kárpátaljai magyar költők lírai antológiája (Kassa. Karpatia, [1937])

Szlovenszkói magyar líra (Szalatnai Rezső bevezető tanulmánya)

és például Morvay Gyula mily nehezen szólnak. Görcsösgöröngyös nyelvükkel csak az izzó hitvallás hevében barátkozunk meg igazán. Győry Dezső költészete egy romantikus ízű realizmus stílusát mutatja. A középosztálybeli származású költő adta a fiatal nemzedéknek az első iküldetés-tudatot. Első demokratikus élményeinket és meggyőződésünket ő foglalta versbe, ő tört lándzsát évekkel ezelőtt a népről, a faluról írott lázhajtó verseivel az akkor még alig tünedező új (népiesség mellett. iMécs László és Győry Dezső a két legérdekesebb pólus költészetünkben. Ellentét, melyben egész életünk alapvető ellentétei fejeződnek ki. Nagyterjedelmű örök készülődésünk s meg-megállásunk bennük tükröződik a legjobban. De a művészeti formakészség vas-iskolájának szükségét is ők mutatják! Kezdettől fogva jelentős volt a szlovenszkói magyar literatúrában a harcos (progresszivitás, melynek útja kifelé könynyű és nyílt ma is. Az irodalmi jobboldalon ezt a költészetet mindig ferdén értékelték s maguk a költők, eme irányzat értékes képviselői, sem látták mindig tisztán útjukat, mondanivalójukat, bár sohasem tagadták meg szerves összetartozásukat a magyar irodalommal, imint azt divatos volt egykor felelőtlenül mondogatni róluk. Európai és korszerűen társadalmi érdeikgazdagodás szempontjából e téren kiválnak Forbáth Imre és Földes Sándor. Forbáth, aki a világháború utáni német expresszionizmus neveltje, első köteteiben „kozmopolita" lírát műutat be, legutóbbi kötete és új versei azonban sajátosan érdekes lírai kompozíciói Szlovenszkónak. Forbáth rendkívül művészi, Földes vele szemben egyenetlen, de stílusa magyarosabb Forbáthénál. Forbáth választékosabb, mint Földes, aki kuszált és rendkívül dúsképű, szinte freskószerű versekben fejezi ki magát. Forbáth versei komipozícióban egészen kiválók, agitációs lírája is intuitív, ő a részletek darabjaiból épít egész világot. Földes a gazdag szintézisek festője, aki minden versében a mondanivaló totalitására törekszik s azért nem Skerülheti ki az ismétlődést. Forbáth természetesen sokkal egyénibb, Földes kollektívabb. Akik a fiatalabb gárdából melléjük szegődtek, bizony messze mögöttük maradnak, zavarosságuk, művészi egyenetlenségük és csekély gondolati súlyuk akadályként áll igazi kifejlődésük elé. Kivételt képez bizonyos tekintetben a villoni modorban éneklő, néhány régebbi versével lírai különösségeket kifejező Szabó Béla. Költészetünkben egyre erősebben jelentkezik a művészies gondosság. A világháború után minden forma-kényesség szétesett, felborúit minden esztétikai törvény. Az akkori nemzedék leghangosabbjai azt hirdették, hogy a költészet elesett a háborúban s gyulladt szemükben semmi sem tűnt fel felborítíhatatlannak. A mai írógeneráció viszont semmit sem tart visszahozhatatlannak s az örök formák és törvények mellett