Wallentínyi Samu (szerk.): Uj magyar líra 1919-1936. A szlovenszkói és kárpátaljai magyar költők lírai antológiája (Kassa. Karpatia, [1937])

Szalatnai Rezső - Most férfi énekel

SZALATNAÍ REZSŐ MOST FÉRFI ÉNEKEL Szerelmes ibolyák úsznak felénk a réteken, nézd: amit sohse tettem: mind letépem és teli tenyérrel szórom a melledre. Kék tutajokon öreg istenek hozzák a májusi estéket és mind a tiéd lehet No örülj és kacagj! szép ligetben járunk, ezer vajúdó akác sátora alatt, napnyugta van és rólad dalolok édes aranyom, Némán megyünk és én éneklem magamban a te szemed fényességét, ama megfogott, fekete hajad súlyos csillogását, lábaid ringását karcsúságodat, kreol böröd nekem való illatát. Nem várok tőled csodákat. Hiszek a szemednek és szívesen csókolom meg két apró kezed cirógató fehérségét. Mert jó tudni, hogy szeretsz» Most ez a madár ott fönt csicsereg, itt percekben élünk, csöpekben csorog a vérünk — érzed-e? Köszöntsd te is a rezgő csillagot ez árva estén, mert jó ha egy csillag egészen a miénk: van hová álomba járni. Már hűvösség jön, mint fáradt sirálycsapat hosszú vizek fölött, nyugtalan vagyok, aggódom érted. Feküdj ide mellém, éjszaka van, gubózd ölembe testedet: én a lelkedet kötöm tiszta gyolcsba és úgy virrasztok fölötte hajnalig. 153