Wallentínyi Samu (szerk.): Uj magyar líra 1919-1936. A szlovenszkói és kárpátaljai magyar költők lírai antológiája (Kassa. Karpatia, [1937])

Sebesi Ernő - Sóhaj zápor előtt

SÓHAJ ZÁPOR ELŐTT Még nem dörög a mennybolt, csak morog. Mint ahogy lusta vén komondorok Kidobják mérges, forró dühüket, Míg köröttük a béna lég süket. A villám még csak messziről üzent, De robbanásra éhes már a csend, két felhőszomszéd összezördül és Mint pofon csattan el a dördülés. Vén bőrén ezer ránc: beteg a föld. Csak sóhajtozni tud és nem üvölt. Friss, gyöngéd borogatás kéne itt S úgy únja már e Pokol fényeit. A lázas rögnek sebe beheged, Ha te gyógyítod majd e beteget, Te zápor, gyors zuhanyod úgy bocsásd; Igyon e táj is egyszer áldomást. S ki Neveddel egy világot fog át, Nézd Istenem a paraszt homlokát Nézd redőit, hol Gond ekéje szánt S varázsolj itt, ha tudsz új Kánaánt.