Wallentínyi Samu (szerk.): Uj magyar líra 1919-1936. A szlovenszkói és kárpátaljai magyar költők lírai antológiája (Kassa. Karpatia, [1937])

Sebesi Ernő - Tovább

SEBEST ERNŐ TOVÁBB Vaksi szemükkel csalfán ránk kacsintnak rongy felleg fátylán verői a napnak s mi dermedt lábbal lépünk botorkálva, míg baljós árkok ikránkba harapnak. . Rossz szívünk unott, nehéz kíntornái zsibbadt agyunkba tompán nyekeregnek, jaj, mélyen süppedt éveink sarába dús terhe hosszú reményszekereknek. Kis csillagfénynél betűzgetve Sorsunk rőt árnyak vásznán titkunk felkaparjuk, de újonc alkony éjrohamra sürget és úgy sajnálnak kuvikcsőrű varjuk. Kenyerünk hullajt halálszagú morzsát, a hangunk jajszó: s örömért sikoltoz, a könnyünk harmat: kacajra se szárad, s csak hűlt ábrándunk reszket föl a holdhoz. Ám életútunk titkos éjfelére hiába ijeszt száz ördögi bűntett: Mert Szent-Dénesek vagyunk s hónunk balján tovább visszük bús leütött fejünket! 9* U7