Wallentínyi Samu (szerk.): Uj magyar líra 1919-1936. A szlovenszkói és kárpátaljai magyar költők lírai antológiája (Kassa. Karpatia, [1937])

Sebesi Ernő - Téli impresszió - Alkonyi vizió 1936-ban

SEBESI ERNŐ TÉLI IMPRESSSZIÓ A néma jegenye most zörgő csontváz, mint megfagyott őrs vigyázza a tájat. Egyenruhája holt avarba hervadt, Hősi halála vájjon kinek fájhat? A száncsengő is mintha ministránsan Hintené szét a múlás mementóját S a jégparketten ráncos koravének Zagyva zenére haláltáncuk rójják. Iromba hernyó kúszik fel a völgyből, A mozdonyt is megkínozza az asztma S a gyárkéményből kihűlt minden ábránd, Semmi se fűti, hogy reményt fakasztna. A tetszhalott mezőkön pózna zümmög, A nyomor bús fonalát gombolyítja S a parcella új gazda után sóhajt. De beszakadt már minden sóhaj hídja, ALKONYI VÍZIÓ 1936-BAN Még egyre lengeti halk, lilaszínü fátylát A beteg délután. De már az alkonyt esti Árnyékok hűvös hamva szil vakékre festi S felhős fügönyén a Nap minden titkot átlát. Már ő is fáradt, nyilván. Izzó képe olvad 1 És aranyfürdőjébe tart a dombokon túl Egy dallamos harang most vecsernyére kondúl S már őrségváltásra vezényli ki a holdat A csillagsereg s piheg békés álomingbe, >

r De most éjimadárraj vad lesben keringve Tán bombavetőrajjal gyilkos versenyt röpköd. És hinnéd: már-már gáz hull az ártatlan rögre, Pedig szelíden száll csak egyre több és több köd S a gyorsvonat a hídon rohan dübörögve. 9 145