Wallentínyi Samu (szerk.): Uj magyar líra 1919-1936. A szlovenszkói és kárpátaljai magyar költők lírai antológiája (Kassa. Karpatia, [1937])

Sebesi Ernő - Esti várakozás határállomáson - Kortárs

SEBESI ERNŐ ESTI VÁRAKOZÁS HATÁRÁLLOMÁSON Még frissen fut a dombra fel a mesgye A nádas felől meghitt sóhaj dúdol, A lázas agy még zakatol az úttól S száz oka van, az ég kegyét hogy esdje. Bronzszobrot gyúr a zsandárból a hapták És új meg régi zászlók feleselnek. Bár közömbösen fúj a szellő, melynek Földi irányát égi kezek szabták. Türelmét vesztve sziszeg már a mozdony S az egyenruhák színe a két poszton Az orvul jött alkonyban egybeolvad. Ám két jegenye ott, hol az út fordul. Mint mozdulatlan Őrszem nézi zordul: Hogy ébred-e a kenyérízü holnap?! KORTÁRS Oly tétovás célba régen loholtak, két szemük vaksi tallér s útjuk görbe, zúgó fülükbe sikongnak a holtak és gyilkos szájuk vacog a tükörbe. Csak néha kapnak szívükhöz hebegve, mert tiszta képet sürgetnek a titkok, de nem bíznak már nőkbe, sem ebekbe és imák helyett morzsolgatnak szitkot. S ha szemük néha felhőn túl kalandoz, az égre mondom: nem az Istent várják, már régen halt meg kedvük ily kalandhoz, s már nem kutatják égi kapuk zárját. Csak én találnám meg, én: szegény kortárs, de nem oktat ki az az égi portás! 143