Wallentínyi Samu (szerk.): Uj magyar líra 1919-1936. A szlovenszkói és kárpátaljai magyar költők lírai antológiája (Kassa. Karpatia, [1937])

Sass János - Magvető - Munkás

SASS JÁNOS MAGVETŐ Szánt vet, trágyát tereget a magvető, ősanyánk mély, titokzatos kebléből ő hívja fel az igét; a kenyeret, Tiszta verítéke árán a rögökből... Friss barázdák nyomán szépül az élet. Picike csíra nagy célhivatása. Mindegyik szála tiszta evangélium. Békét hozó megváltó bűzakereszt. Magvető két kézzel szórja az áldást S e földön legszebb hivatást kapott... Ahol gondtalan, vígan lakomáznak — Ö ott mégis az asztal végére jutott. MUNKÁS Reggeltől — estig robotban görnyed. Az este se hozhat megváltást neki. Csak feltörő, forró, keserű könnyet, Ha lélekölő igáját este leveti. Reggel űj, gyötrő szenvedések várják; Penészes szoba, gond, fekete kenyér. A szenvedését szívvel sose látják, — Ökölbe szorul a két kérges tenyér. Szép ifjú napjait robotban éli, Megbénulnak fáradt, dolgos karjai. Rokkant két kezén az ereket nézi. S ráhullnak titkon fájó könnyei. 142