Wallentínyi Samu (szerk.): Uj magyar líra 1919-1936. A szlovenszkói és kárpátaljai magyar költők lírai antológiája (Kassa. Karpatia, [1937])

Sáfáry László - Diák - Tenger a Dunán - Aranybogár

SÁFÁRY LÁSZLÓ DIÁK Te ifjúmunkás vagy, munka nélkül, én diák vagyok, de tőlem az egyetem száz pengőnél is messzebbre van. Mindennap közelebb jössz hozzám, és én óránkint feléd megyek. Egymáshoz érett a mi sorsunk, egymáshoz hajlott a mi sorsunk sötét esztendők súlya alatt. TENGER A tengereknél is nyugtalanabb vagyok, mert nem ismerem vágyaidat. Látom a szomorú világ vidám halálát, látom gazdag aratások kalászait a szikkadt mezők felett, de a tengereknél is nyugtalanabb vagyok, mert nem látom fiatal testednek vágyait. ARANYBOGÁR A kislány az erdőben kószált, még sohasem fogta meg őt így a tavasz. a földieperre rá se nézett, csak a madarak énekére figyelt fel nyugtalanul. Éppen két szerelmes aranybogarat nézett, mikor utóiértem, a szeme nedves volt és ragyogó. Keményre érett már két gömbölyű melle. Az Ő testét sem hűsíti már a folyó. 139