Wallentínyi Samu (szerk.): Uj magyar líra 1919-1936. A szlovenszkói és kárpátaljai magyar költők lírai antológiája (Kassa. Karpatia, [1937])
Szlovenszkói magyar líra (Szalatnai Rezső bevezető tanulmánya)
mindebben biztosan csakis a falura, a magyar (parasztságra és a munkásságra támaszkodhat a reformer ifjúság. Ezt a gondolatot igézte beléje az Ady-líra is, az új magyar prózaírók is, akik a falu kérdéseit s általában a magyar társadalmi kérdést boncolgatták műveikben. Divat lett a szociográfia, a szlovenszkói útirajz, mindenfajta helyzetjelentés. S a fejlődés révén ugyanakkor érte el legjobb kifejezési készségét az előző korszakban nevelt fiatal írók egész sora. Szlovenszkó, úgy tűnt fel, megtalálta haladásának igazi útját s most már semmi sem tartóztathatja fel a továbbiaktól. Dehogy is nem! Mi minden akaszkodik bele az ilyen fejlődés menetébe. Azt csak azok tudják, akik végigélték e folyamatot vagy a hozzá hasonlót. A politikai aktivitás, a kisebbségi magyarság ilyennevü mozgalma, zátonyra jutott s megerősödött a régebbi, fordulatutáni álláspont a politikai életben. Ez gyakorlatilag súlyos (hátrányt jelentett, anyagi hátrányt és szervezkedési megtorpanást, saját lehetőségeinek önkéntes mellőzését, amíg például a német kisebbség nagyszerűen tudta megvédeni és növelni iskoláit, szellemi intézményeit az állam segítségével, addig a magyarság még csak a járási közművelődési testületeit sem alakította meg, holott erre kötelező törvény van a köztársaságban. Az európai és csehszlovákiai politikai helyzet s a leromló gazdasági élet ívei alatt gyöngének bizonyult a lírai látomásokból szővődő kisebbségi egység. Gyöngének pláne akkor, amikor az egykori haladó gondolkodású közszellem ijesztően összezsugorodott, a fölrévülő apák ismét visszvonultak s a türelmetlen fiúk az irodalom sáncaiból szinte átmenet nélkül dacosan foglalták el a 'baloldali politikai sáncokat. Jobbra át! Balra át! Sziklay Ferenc még kiadja az egység nevében a lírai antológiát, mely bemutatja az első tíz esztendő lírikusait, Szvatkó Pál még megpróbálja a komoly esztétikai kritika jegyében egy folyóirat, az Üj Munka köré összegyűjteni a legértékesebb alkotó fiatal írókat, Szent Ivány József, a politikus, még félerővel,, majdnem kisérletképen, összehívja a kibontakozást a tiszta irodalom nevében kereső Szentiváni Kúriát, afféle szlovenszkói Marosvécsi Helikont, de a helyzet feltartózhatatlanul romlik. Győry Dezső, az Üjarcú magyarok írója, megdöbbentő vallomással búcsúzik az egész generáció nevében egykori álmaitól, a Hol a költő? című kötetében. Mennyire igaza volt! A Sarló, a fiatal gárda eme élcsoportja nemsokára szétfoszlik baloldali pártpolitikája által s azóta nincs is ilyfajta szervezete és problémafelvető fóruma a szlovenszkói magyar fiatalságnak, szervezet és fórum, melynek bárkinél meghittebb köze volt irodalmunkhoz. így jön ismét létre az irodalom újabb korszaka, ha túlságosan közelről nézve egész életünket e két évtizednyire sem terjedő időben már „korszakokról" is beszélhetünk. Ez az új korszak a pangás rossz jelei között indult meg, pangás és el-