Wallentínyi Samu (szerk.): Uj magyar líra 1919-1936. A szlovenszkói és kárpátaljai magyar költők lírai antológiája (Kassa. Karpatia, [1937])

Sáfáry László - Vihar - Bimbó kinyílik

SÁFÁRY LÁSZLÓ VIHAR Völgybe ért a riadt nyáj kolompja, és az ég minden felhője a világra zuhant. A sötét záporban szilárdabb vagyok a fasudaraknál és a nehéz cseppek elé vígan kitárom mellemet; eltévedt fecskék, domboldal lehajló virágai, kislány, gyertek a szívem alá! BIMBÓ KINYÍLIK Bimbó kinyilik, virág lehullik, és egyre súlyosabb az életünk. Gyárak leállnak, földek kiégnek, nem terem itt már csicsóka se. Lapos tarisznyád hátadra véve, indulhatsz, ember, a szemed után. Határok húzódnak, sorompók csapódnak, y jőji vissza, ember, gyenge vagy egyedül! Várunk rád, vármik, dülőutaknál, völgykatlanokban. erdőknek mélyén és sokan, sokan, sokan vagyunk! Vágjál magadnak görcsös dorongot, faragj magadnak furulyát, kürtöt és fújjál sikoltó harci éneket! 136