Wallentínyi Samu (szerk.): Uj magyar líra 1919-1936. A szlovenszkói és kárpátaljai magyar költők lírai antológiája (Kassa. Karpatia, [1937])

Sáfáry László - Rejtett ösvény - Ne felejtsd a hegyeinket

SÁFÁRY LÁSZLÓ REJTETT ÖSVÉNY A fü gyengén kifelé csapzott, rejtett ösvény húzódik itt. Szomjas özek vonulnak rajta reggelenkint, minden kis zajra felfigyelnek, lábuk futásra készen remeg. Csendben hintázzatok fák koronái, csendesedj, zúgó patak! Űzött ember szalad most erre! Űzött ember bújik meg köztetek! Védd meg öt, szilaj vihar. villám, most arra támadj, ahol az estben felvillan a szurony! Tápláljátok őt, vad gyümölcsfák, az igazság köztetek bujdosik! NE FELEJTSD EL HEGYEINKET Mundérba bujtatott kedves pajtásom, a regula és a gyűlölet ostoba szavai közt ne felejtsd el hegyeinket, és jussanak eszedbe a hegyek emberei. A nyári utak porát énrólam is lefújták már a hideg szelek, egyre növekednek vágyaim, egyre erősödnek gondolataim, és barátaim vágyai is egyre növekednek. Kis kunyhóikban szalmakazlak tövén emberibb életről gondolkodnak szótlanul. Csak néha találkozunk egymással a száraz fűcsomókon, a hideg csillagok jötte előtt, és a legtöbb, amit most egymásnak mondhatunk : ősz van már a Szinyák és Borló-Gyil öreg tölgyei közt. 137