Wallentínyi Samu (szerk.): Uj magyar líra 1919-1936. A szlovenszkói és kárpátaljai magyar költők lírai antológiája (Kassa. Karpatia, [1937])

Szlovenszkói magyar líra (Szalatnai Rezső bevezető tanulmánya)

gényeit olvasta a fiatal egyetemi hallgató, aki most a nemzetközi cserkészet lilomával óhajtotta megváltani nemzetét. Ekkor ismerkedünk meg lassan-lassan a cseh és szlovák szellemi élettel politikai elő.'téletek nélkül. Ha az előző korszak megelégedett az almanacchal és a kalendáriummal, most már rangos folyóiratok, versenyképes könyvek után kiált az új éra. Vita kezdődik: ki az író, ki pedig csupán nevetséges dilettáns? Az egész kisebbségi magyarság közvéleményének nincs fontosabb kérdése ennél. Irodalmi kettészakadás fenyeget, nem politikai. Hány fiatalember teljesen irodalmi értékítéletből ment át a „baloldalra", mert ott állottak a céhbeliek, akiknek „igazuk" volt. Hősi korszak volt ez, a vers érvényességének korszaka, de a kisebbségi magyar humanizmus pozitív jelű zászlóbontása is. Mécs híres versét, a Hajnali harangszó tiszta, őszinte, csengő strófáit úgy fogadtuk, mint a szlovenszkóiság egyetlen lehetséges törvényét. A dilettánsok és emigránsok vitája az irodalom körül akkor ért véget, amikor a porondon egy új réteg jelent meg: a szlovenszkói fiatalság. Azok a fiúk, akik már a középiskolát is itt végezték s a szlovenszkói hagyományokat össze tudták kötni Ady ellenállhatatlan lírai testamentumával s a valóságos helyzet változtató parancsaival. Ez a fiatalság új korszakot teremt az irodalomban is. Érzése és ízlése határozottan demokratikus, népi jellegű. A kisebbségi (helyzetet ezek az „újarcú magyarok" missziós sorshelyzetnek tekintik, mely lehetőségeket nyújt a korszerű magyar munkára s egy középeurópai népi megegyezés és együttműködés gondolatát csiholják elő igazán gyermeki lelkesedéssel. Ez a generáció, mely az előző évek alatt figyelt és tanult, most elhivatottsága tudatában hirdeti a szovenszkói magyar küldetést. A dilettánsok ellen harcoló emigránsok kitágítják a szűk és helyiérdekű szlovenszkói világot, kozimopolitizmiust hoznak s bírálatot. Az első új nemzedék visszamegy megint a zárt szlovenszkói világba. Üj decentralizációt hirdetnek a forrongó fiatalok, szinte boldognak találják azt, hogy ezen a szűk munkahelyen dolgozhatnak, csak e vidék, a szülőföldük kérdéseivel törődhetnek. így jön létre a későbbi regionalizmus első tudata, melynek a lírában Győry Dezső adja meg a megfelelő köntöst. Tulajdonképen nem is választhatjuk szigorúan ketté e korszak gondolatvilágát, lírai volt itt iminden, sajátosan lírai. A Kisebbségi Géniusz, ahogy egy önvallomásában Győry Dezső a fiatalok képviselte irányt megfogalmazta, a feladatait látó és rendszerező szlovenszkói magyar lelkesedése. Egy új, jobb életnek kell innen kiindulnia, mely hivatása helyére szorítja a szétszóródó akaratú és iránytalan munkásságú fiatal nemzedéket. Ez a nemzedék bejárja Szlovenszkót, megismeri a valóságot, minden lényeges kérdést feszeget s rádöbben, mennyi tennivaló van itt. S mennyi tennivaló van általában az egész magyar kérdés új átértékelése körül. S