Wallentínyi Samu (szerk.): Uj magyar líra 1919-1936. A szlovenszkói és kárpátaljai magyar költők lírai antológiája (Kassa. Karpatia, [1937])

Ölvedy László - A bányász éneke

ÖLVEDY LÁSZLÓ A BÁNYÁSZ ÉNEKE Bányász vagyok, fojt a bányalég. Mellemre síírü ködök ülnek. Mécsesem rőt lidérclánggal ég. Síri csendben mélylik a tárna. Messze, messze zokog a visszhang, Mintha mindig temetés járna. Rombolt a rém, bedőlt a bánya; Kik élünk még alatta holtan Pusztulhatunk, a fene bánja. Kopogok a koporsódeszkán: Kemény falán száz süket fülnek. A feleletet várom eztán. Jó szerencsét! nagy biztatásom Nem hallja már itt senki, senki. Jaj pedig nincsen semmi másom. Nem bírom már sokáig én sem, Megöl a bánya gyilkos lehe S túl leszek minden szenvedésen... De lelkem ég a Davy-mécsben A bánya mély, halálos, setét: Mi lesz ha e robbanó légben Kinyitom a lámpám födelét? 120