Wallentínyi Samu (szerk.): Uj magyar líra 1919-1936. A szlovenszkói és kárpátaljai magyar költők lírai antológiája (Kassa. Karpatia, [1937])
Ölvedy László - Dal a bűvös lámpáról
ÖL VEDY LÁSZLÓ DAL A BŰVÖS LÁMPÁRÓL Nem akarok vizet prédikálni S habzó borba fűlni mindétig. Hol a bánat kalásza érik. Ott az én helyem, legyen akármi. Garast garasra rakni nem fogok, Nem csábít Ceylon gyöngyös éke. Szebb gyémántot kapok helyébe, Szikrázó fénye villogón lobog. Titkos sugára bensőmig hatolt, Felgyújtott egy parázsló mécset, Mely eddig égni félve késett: S ez dalaimnak hószín lelke volt. E bűvös lámpát óva őrizem. Aladinéval ki nem cserélném. Ha pislákol, szívemnek vérén. Bíbor olajjal táplálom híven. Megpihenek áldott melegénél S a rám váró bősz tusák előtt Benne lelek újulást, erőt: Lázas sebem nem sajog, megbékél, De kérve, hajtva, űzve, ösztönözve Szólít kemény parancsa gátra: Mindig előre, sohse hátra, Habár az utat vérem fürössze. Rohamra menők élete olcsó... És aki zászlót emel az élén — Tán holnap más jön, ámde ma még én — Elhull a tűzben, bére koporsó. 123
