Wallentínyi Samu (szerk.): Uj magyar líra 1919-1936. A szlovenszkói és kárpátaljai magyar költők lírai antológiája (Kassa. Karpatia, [1937])

Mihályi Ödön - Bogdány

KUH AL Y

1 ÖDÖN BOGDÁNV I. Már várom üssön kilencet az óra, az asszony megágyazott, jó lesz álmosan kifüzni a cipőt, olvasni még, vagy megölelni az asszonyt. De a környék bepottyant a sötétbe és a kert alatt ijedten szalad egy szekér. i És átfordulok a jobb oldalamra és gondolom jobb lenne istenben hinni, mint paraszt szomszédom, ki már rábízta magát istenre és kiálmodia belőle az augusztusi termést. Én is paraszt vagyok már itt Bogdányban, én is szeretem, ha megterem a búza, csak estere mindig oly szomorú vagyok, hogy így elmerülök az áthatlan sötétbe. II. Csak mi élünk halottan itt tunya parasztok, íaíak sírjában. Nem éleszt lovunk öröme, a szaladó út és nem ébredünk fel április utolján, ha felszökik a föld. Csak járunk rajta tempós öregséggel. ül