Wallentínyi Samu (szerk.): Uj magyar líra 1919-1936. A szlovenszkói és kárpátaljai magyar költők lírai antológiája (Kassa. Karpatia, [1937])

Mihályi Ödön - Pacsirta, róna, rózsa - Ki tudja, hát…

MIHÁLYI ÖDÖN PACSIRTA, RÓNA, RÓZSA Hol van a parfümöd asszony, még csiklandta az orrom nem érzem, nem érzem, fonjuk meg az ostort, talán találkozunk, tereljük az útra apró céljainkat, meglátod, kölyök csókok hullanak utánunk. Még háromszor gondolunk pacsirtát, rónát, rózsát: nem lep be többet a por, add ide bátran a lázas kezed, én megszorítom úgy hiszem, szabályos pányváikból kiszakadtak a csillagok a földi hinták ívben ringanak, ismerjük a pályát a tér pázsitja kék a csillagok között. Ki TUDJA HÁT? Én elhiszem, hogy mindenki kedvvel indul dolgozni reggel és boldogan nyújtja ki derekát, ha szerszámot kerít a kezébe, hiszen tudja jól, nagyon meg kell dolgozni minden apró kedvért: asszonyért, jó szóért, csöppetnyi alkoholért, és haldoklunk csókkal és haldoklunk tánccal és haldoklunk borral... ki tudja hát a világ értelmét, érdemes-e szerelemért, ritka jó szóért, itt-ott alkoholért dolgozni estig? Mert bizony másképen látod reggel felkelni kedved és másképen lehúllni bánatod este. 113