Új hajtások. Fiatal szlovákiai magyar írók és költők antológiája (Bratislava. Csehszlovákiai Magyar Könyvkiadó, 1953)

Horváth László elbeszélése - Osztrava dala

van, semmi kapcsolatunk sincs vele. Most meg azt mondod: Testvérek! — Azért testvérek, mert közös a szülőnk: a Szovjetunió. Nekik is az adta a szabadságot, nekünk is. Mit gondolsz, mit üzen a krivojrogi bányász amikor Kuncsicére küldi az ércet? Azt üzeni: Nyomd meg a gombot Stefan Kővár, építsd a hazát, úgy mint mi. Mert ott úgy építenek, hogy abból tanulni lehet. Tanulunk is. Különben honnan tudnánk ilyen szerkezeteket felállítani.. . A két kőműves most jobban kilépett, elhagyta őket. — István is velük dolgozik ugye? — kérdezte a lány. Gézának nem maradt ideje válaszolni. Erős kéz telepedett a vállára, István keze. Köszöntés helyett Miladának válaszolt. — Igen, én is ott bujkálok velük, ahol senki sem lát. Csak mindig attól félek, hogy egyszer begyújtanak alattunk és úgy járunk, mint a Sári a füstölőben ... Ezen jót nevettek, mindnyájan. István továbbvitte a szót: — Tudja-e, hogy magát meg akartam hívni hozzánk karácsonyra ? — Akart, hát miért nem hívott? — Mert úgyse jönne, meg aztán most már én sem megyek! Egyszerre csupa fül lett mind a kettő. Géza alig tudott fölocsudni. — Nem mész? — Nem bizony testvérkém, mert szavamat adtam. Mindnyájan szavunkat adtuk, hogy január elsején, meg lehet gyújtani a tüzet. Maradunk karácsony alatt is. Hát ehhez mit szólsz? Gézának elállt a szava. Honnét ez a biztonság, ez a határozottság Istvánnál. Ahogyan beszélt nagyon ismerőseknek tűntek a szavak. Hol is hallotta ezeket? Megvan. Jura szavai voltak. Lehet, hogy nem Jura beszélt Istvánnal és a többiekkel, de a Jurák keze látszott itt mindenütt. A Jurák... a párt állt a vasszerkezetek és az emberek mögött, az támogatta, az erősítette őket és az emberek együtt nőttek'az ég felé törő acélvárakkal. A párt irányítja őt is, Miladát is. A párt segíti őket, hogy túlléphessék normáikat, a párt viszi kezüket előre a napi hét szakasz felé. Milada a két testvért nézte. Most nagyon közelállónak érezte őket. Örömmel nyújtotta a kezét feléjük. — Aztán ugyan mit csináltam volna maguknál karácsonykor. István hamiskásan kacsintott feléje és magyarul felelt: 72