Új hajtások. Fiatal szlovákiai magyar írók és költők antológiája (Bratislava. Csehszlovákiai Magyar Könyvkiadó, 1953)

Horváth László elbeszélése - Osztrava dala

— Háztűznézőbe jött volna! Vagy tévednék? Gézának nagy gondot okozott amíg megmagyarázta, mit jelent a „háztüznéző". Milada nagyot kacagott, amikor végre megértette. Aztán kéz a kézben hármasban mentek tovább. Velük együtt ötezren maradtak Kuncsicén, hogy adott szavuk szerint január elsején végigszaladjon a tűz az ország legnagyobb nagyolvasztóján, hegy minél előbb megkezdhessék az első csapolást. És minél előbb meginduljon az izzó vas. Hogy az új Siemens-Martinokban izzó acéllá edződve új gyárak éhes gyomrát táplálja és megindítsa az új traktorok, autók, szerszámgépek, ekék végtelen sorát. Ötezer hős maradt. A béke ötezer elszánt harcosa. Ötezer levél, sürgöny, üzenet szállt haza az anyához, a feleséghez, a kedveshez, a kis gyermekhez: — Itt maradtam anyám ... most nem jövök haza drágám, majd, ha elkészülünk, akkor lesz karácsony kisfiam ... — Ertetek dolgozunk, hogy béke és boldogság legyen a hazában, hogy erősek legyünk, hogy ne kelljen félnünk a holnapot ... Ki tudná leírni, mi volt ezekben a levelekben. Kevés arra minden emberi szó. A prágai Dukla-üzem kiváló szerelői visszautasították a vállalat által felajánlott külön repülőgépet, amelynek segítségével legalább a karácsony estét otthon tölthették volna ... Maradtak és békeőrséget álltak ötven-hatvan méter magasságban, fagyos szélben a páncélkupolán, ahol az utolsó simításokat végezték. Milada rövid levelet írt édesanyjának és mint már annyiszor megígérte, hogy legközelebb aztán biztosan jön. Sőt nem is egyedül... Az utolsó sort megmutatta Gézának is. Beleegyezett... * Karácsony estéjén az üzemi klubban. A szerelmesek években mérik a heteket. Nekik is úgy tűnt, mintha már kimondhatatlanul hosszú idő óta ismernék egymást. De az életüket eddig csak onnét számították, ahonnét közös úton indultak el. Hogy mi volt azelőtt, nem érdekes. Legalább is azt hitték eddig. Most azonban, ezen az estén elfogta Őket a vágy megismerni egymás életét, gyermekkorát, fejlődését. Szomjaztak arra, hogy minél közelebb jussanak egymáshoz, minél mélyebben meríthessenek az emberből, akit szeretnek. Géza az otthonáról mesélt. 73