Új hajtások. Fiatal szlovákiai magyar írók és költők antológiája (Bratislava. Csehszlovákiai Magyar Könyvkiadó, 1953)

Mikus Sándor elbeszélései - Két nagy temetés és az emberek

MIKUS SÁNDOR ELBESZÉLÉSEI KÉT NAGY TEMETÉS ÉS AZ EMBEREK Veres Péter „Ukrajna földjén" című riportkönyvében, — amelyet a magyar parasztküldöttséggel tett szovjetunióbeli látogatása után írt, — olvastam néhány szívreható sort. Veres Péter és Dobi István Sztálinnal beszélget a magyar-szovjet barátsági szerződés megkötésekor. Csak egy pár szót váltottak, de abban a néhány szóban benne volt mindaz, amit a nagy Sztálin a magyar parasztság írójának mondhatott, s amire a meleglelkű magyar parasztíró kíváncsi volt. Amikor olvastam, Sztálin szavai olyan forrósággal öntötték el a szívem, hogy ha visszaemlékezem rá, lángolva gyulladnak fel megint bennem. Beszélgetésük végén mosolyogva fordult Sztálin Veres Péter felé, azzal a bölcs mosolygással, amit olyan jól ismernek azok, akik látták Őt vagy beszéltek Vele és azt mondta: „A paraszt meg hallgat, hallgat, közben ellátja kenyérrel a világot..." Aki ismeri Sztálin életét, útját, beszédeit, a forradalom végigvívása és a szovjethatalom felépítése közben írt elméleti munkáit, az tudja, hogy Sztálin nemcsak elméleti munkákból és szülőfalujából, Goriból ismeri a parasztot, hanem a vezér s a nagy teremtőerejű szervező tekintetével lát a parasztok múltjában, jelenében és jövőjében. Ismeri a parasztot, nemcsaK az oroszt, hanem a magyart is, ismeri a munkást és az értelmiségit is. Ezért volt olyan csodálatos hatással az íróra meg énrám is a néhány szó. Ez a pár szó végigdobolt az agyamon, zúgni kezdett a fülem s hevesen verni a szívem. Képzeletemben hirtelen végigzajloct minden, amit eddig tudtam a parasztról, láttam, hallottam, vagy olvastam róla: Iskoláskönyvem jobbágyparasztjának képe, amint az úr kocsija mellett szalad, maga mellett gurítva a pótlásként szolgáló kocsikereket arra az esetre, ha netalán kátyúba törne az úr kocsija; későbbi tanulmányaim Budai Nagy Antala, a „Tűzkehely" huszita-parasztjai, Dózsa György zúduló parasztserege, a Bánk bánnak panaszkodó Tiborc és végül Ludas Matyi. Olvasmányaim mind feltódultak az emlékezetembe, s úgy tűnt, mintha az egész világot látnám rajtuk keresztül. AndersenNexö Lars Peter-je, Móricz Zsigmond élő parasztalakjai, közülük különösen Kis János figurája, John Steinbeck tönkretett amerikai parasztja, Tom Joad, Veres Péter Balog Jánosa vagy Kiss Gábora, mint az egész emberi társadalom parasztságának 28