Új hajtások. Fiatal szlovákiai magyar írók és költők antológiája (Bratislava. Csehszlovákiai Magyar Könyvkiadó, 1953)

Szőke József novellája - Két darabka száraz kenyér

SZŐKE JÓZSEF NOVELLÁJA KÉT DARABKA SZÁRAZ KENYÉR Ilyenkor télen a jó meleg szobában sok mindenről szó esik falun. Meghányják-vetik az ország, a világ sorsát. Beszélnek messzi országokról, háborúról, hadifogságról és a régi életről. Különösen az öregek szeretnek beszélni, és a gyerekek szájtátva lesik szavaikat. — Kiesel a szádon, te! — szólnak ilyenkor csipkelődve s gyerekre, de a mesét továbbfolytatják. Van is mit hallgatni! Az öregek nemcsak kiszínezik a régi eseményeket, történeteket és az életet, hanem úgy mondják el, hogy abból bizony tanulhat az ember. Egy-egy ilyen mese az élet egyik bölcs tanulságát önti szavakba. Régente így pótolták falun a könyveket. Ma már bőven jut könyv falura is — még hozzá jó könyvek. De azért a mesét ma is szívesen hallgatják és az öregek sohasem fogynak ki a szóból. Folyik a mese, mert folyik az élet, és az életben állandóan történik olyasmi, ami kikívánkozik az emberből. Ezt aztán elmondják és kész a mese — az élet meséje. Amikor mi gyerekek voltunk, nem mertünk beleszólni az öregek szavába. Mindent elhittünk, mindent igaznak tartottunk. De a mai ifjúságot már más fából faragták. Tanulnak, olvasnak, művelődnek — és ha az öregek olyasmit mondanak, amit ők másként tudnak, beleszólnak és előadják az ő igazukat. Az öregek ilyenkor hümmögnek, de aztán engednek. így aztán a mese nem úgy sül el, ahogy az öregek szeretnék. De talán éppen ezért új mesék, értékesebbek születnek 5 régieknél. Egy ilyen esetet akarok most elmondani. A dolog megtörtént, nem kellett kitalálnom. Itt történt nálunk, a mi hazánk egyik kis falujában, ma is élő emberekkel és nem a burkus ország madzagrágóival, vagy a téglafejűek országának malterevőivel. A napokban, amikor vidéken jártam, találkoztam egy régi jó barátommal. Hosszan elbeszélgettünk sorsunkról, munkánkról, aztán meghívott magukhoz. A néma téli est már ráborult a falura, amikor beléptem hozzájuk. A kis unokák ott siirögtek-forogtak az őszülő nagyapó körül 141