Új hajtások. Fiatal szlovákiai magyar írók és költők antológiája (Bratislava. Csehszlovákiai Magyar Könyvkiadó, 1953)

Mács József elbeszélései - Mindenkit a szakmájában

MINDENKIT A SZAKMÁJÁBA A döményi Fecskés Sándor olyat vágott vasvillájával a tehén hátára, hogy az az első két lábával a jászolba ugrott. Tette pedig Fecskés ezt azért, mert a jószág a fehérre meszelt talicskáját összepiszkította és hófehér ruháját is megpettyezte. Tudnivaló, hogy ez az éltesebb, barázdált arcú Fecskés kitanulta a kőműves szakmát, hát olyan becses volt neki a talicska, mint asztalosnak a gyalú, vagy kovácsnak a kalapács. A ruháját pedig legalább olyan becsben tartotta, mint pap a reverendát. Hogy miért került a kőműves minden cókmókjával a szövetkezet közös istállójába, annak ez a históriája. Az egyik tavaszi este beállított hozzá sógora, a szövetkezet elnöke és azt mondta neki: — Te Sándor, olyan munkával bízlak meg, hogy az öreg isten is megirigyli a sorsodat. Fecskés fáradt volt, mert éppen akkor érkezett haza a munkából — belülről javítgatta az iskolát, de az elnök szavára elszállt a fáradtsága és úgy figyelt, hogy majd kiesett a szeme. — Idehallgass Sándor! — No!. . . — Holnap reggeltől a közösistálló állatgondozója leszel. — Ejde sógor... — Semmi de! Az leszel, ha mondom, még hozzá a javából. Fecskés el akarta szép sorrendben mondani, hogy soha az életben nem bajlódott jószágokkal, meg hogy nagyon szereti a szakmáját, de az elnök, akinek az arca és konokul csillogó szeme több makacsságot árult el, mint megfontoltságot, nem engedte szóhoz jutni. Fecskés vállára ejtette kezét és búcsúzóul ezzel nyugtatta meg. — Olyan kereseted lesz, hogy irigyelni fog a környék! Fecskés így került az istállóba. Elhirtelenkedte a dolgot, kötélnek állt és most úgyszólván dühében vágott a tehén hátára. Mert ha a tehenek éhesek, bőgnek, ha szomjasak akkor is bőgnek, ha meg etetésnek, itatásnak utána van az ember, a borjasok megint csak bőgnek. Kibírhatatlan ez az állapot, csak az tudja elviselni, aki ebben nőtt fel. Fecskés mindennek ellenére úgy járt-kelt az istállóban, mintha életében csak jószágokat gondozott volna. Mokány kis ember ez a Fecskés, az arca nem kerek, inkább szögletes. Korán jött az istállóba, igaz kelletlenül, mert szivesebben fogná kezébe a malteros kanalat, meg a vízmértéket és húzná fel egymásután a falakat, mint hogy itt az istállóban hatvanöt marha 88