Új hajtások. Fiatal szlovákiai magyar írók és költők antológiája (Bratislava. Csehszlovákiai Magyar Könyvkiadó, 1953)

Gály Olga versei - Nem engedjük! - Szabad ország földjéből nőttek

NEM ENGEDJÜK! Asszonyok, ha érzünk még lelkünkben erőt, nem hajthatunk fejet a háború előtt. Ne engedjük, hogy ifjú nemzedékek, kik öleink kínjából kaptak éltet, kiknek ajkán mézes öröm csordul, űzött, ejtett vadként hulLjanak a sorbul. Hogy markába zárjon őrült szorítással a fasiszta járom, hogy érző szívünket üresre kifossza és igaz hitünket csizma megtapossa. Asszonyok, hisz' van már amiben reméljünk! Asszonyok szerte a világban, ne féljünk! Ha kell, törjünk össze puskát, tankot, ágyút, gépfegyvert, bombázót, — vállald ami rád jut, te asszony, te anya, kinek gyermekére vicsorgatja fogát a háború réme — ugye nem engedjük!? SZABAD ORSZÁG FÖLDJÉBŐL NŐTTEK... Itt északon még lábon ring a lány derekú szőke búza, de alázatos, dús fejét földanyja már ölére húzza. Hullámzanak a búzatáblák és mag mesél mesét a magnak, hogy jönnek majd erős legények büszkeszemű öreg parasztok, vasparipákon ifjú lányok és nótaszóval learatnak. Bólogatnak a telt kalászok, zizegve susognak a szélben s mint menyasszony az esküvőt, úgy várják, hogy egy szép napon anyjuk ölére hullnak érten. Hullámzanak a búzatáblák és mag mesél mesét a magnak, tán földbeszántott egyik őse volt ismerője borzalmaknak, hogy vannak földek, hol a búzát dicstelen a tengerbe szórják a börze falánk hiénái, míg éhezők az utcát róják. Harmatos könnyel megsiratják e bús mesét a friss kalászok. Szabad ország földjéből nőttek s naponta lesik féltő gonddal minden magját izmos parasztok. 45