Új hajtások. Fiatal szlovákiai magyar írók és költők antológiája (Bratislava. Csehszlovákiai Magyar Könyvkiadó, 1953)

Gály Olga versei - Végtelen menet

Nálunk is tengerré válik a sok kicsépelt drága mag. Aranytengerként ömlik, ömlik, hullámhegy hullámvölgyre hág, siet minden szem végső célja, a beteljesedés felé — legyen belőle dolgozóink asztalán foszlós, lágy kenyér. VÉGTELEN MENET Dobbanó lábak üteme hangzik felém a hajnalon, mely józan fényét fúrja már keresztül zárt ablakomon. Pihent testeknek tengere búcsúztatja az éjszakát, eljött a reggel ritmusa, hozza az élet zaját. A ma lendülő kerekét figyelem zúgó aggyal itt, hallom indulni a napot, munkástestvérek hangjait. Érzem, amint kúszik felém egy lelkesítő, forró vágy: részévé lenni a keréknek, segíteni feljebb, tovább. Dobbanó lábak üteme átjárja minden csontomat, mint pezsdítő, bátor zene, mely kételyt, árnyat elragad. Már indulok közéjük, mert száz szempár hívón integet, a munka légiója ez és vár a végtelen menet. 46