Új hajtások. Fiatal szlovákiai magyar írók és költők antológiája (Bratislava. Csehszlovákiai Magyar Könyvkiadó, 1953)

Mikus Sándor elbeszélései - A szerződés

mint amit a rádióban hallott, csak egyszerűbbek, s nem kellett sokat gondolkodni. — ... maga mindig tekintélyt tartó ember volt, Józsi. Garancia volt a falunak, ha maga kezességet vállalt valamiéri, abban megnyugodhatott akárki. A fogyasztási szövetkezetnél is, a felvásárlási szerződésbe is csak akkor mert belemenni a többi gazda, amikor maga aláírta a szerződést, Józsi. Az mindig úgy volt, hogy a tekintélyesebb, meg az okosabb után ment a falu. — No de azért van tekintélye az esperes úrnak is — adta vissza a bókot Fekete Kocsó s önérzetesen vágta fel elvadult fekete cserkeszfejét — mindenütt vannak okos emberek. Ebbe a faluba' is, meg máshol is, Németországba is, ahol aláírták a szerződést — villant jelentőségteljesen a szeme — nem azért írták azt alá, hogy a papír fogyjon. — Megelégelte ezt az Isten is — mondja csöndes megátalkodottsággal Topolya, — már ő sem nézheti becsülettel, ami itt történik. — Hát nem hiába küldte ide a Marsból az embereket. — Csodák mindig voltak és lesznek is. Csak a hitetlen ember nem érti meg — teszi hozzá magyarázólag a pap — mindig volt jel, ami előre megmutatta, ha valami jelentős dolog készült. Csak fel kell ezt tudni fogni. Csak az anyagias élvezetekbe merült ember, a tisztátalan lelkületű ember nem képes oda felemelkedni, hogy azt meglássa, mert hályog takarja a szemét. A bűn sötét hályoga. Vas Lojzi beleásított a poharába. Nehogy az esperes úr meglássa s megsértődjék. Hallotta ezt már sokszor s valahogy úgy volt vele, hogy únta már. Mára kiadta a mérgét s ilyenkor egy kicsit megnyugodott. Azon mélázgatott, hogy jó lenne hazamenni, bevágni vagy két pohár törkölyt, utána meg lefeküdni. — Nem az Isten csinálja ezeket, — bátorkodik bele Asztalosné — az emberek. Mer' a háborút is az emberek csinálják.. . Megütődve néznek rá. — Hát, hogy gondolja Vilma néni... az Isten rendelése .. . — Nem kívánta az Isten éntőlem el az uramat, mégis meghalt, mert kellett a háborúba katonának. — Nem asszonynyelvre való az okos szó, meg a politika — rigolyáskodik Vas Lojzi, — jól is néznénk ki az asszonyoskodással. — Ügya. Má' mér ne? — néz az asszony harciasan a mélyenülő nagy fekete szemével a homályba. — Sok mindent jobban tudnak az asszonyok. Én érzem azt, amit érzek. Én hiába ápoltam az uramat. Mégse a reumájába pusztult el, hanem a harc41