Új hajtások. Fiatal szlovákiai magyar írók és költők antológiája (Bratislava. Csehszlovákiai Magyar Könyvkiadó, 1953)

Mikus Sándor elbeszélései - A szerződés

s ő mondta, hogy akkor volna igazsága Amerikának, ha nem gyilkolna Koreában, meg ha ott hagyná Németországot. Mert mi köze neki az itteni néphez, meg Koreához. Igaz, hogy nem olvasott nagyon újságot, de jobban is megértette, amit a veje, meg a fia mondott, mint amit ez a rádió mond. Ki is jött belőle. — Ügy beszél ez, mint az urak, hogy ne értse a szegény ember ... Nem szólt rá senki, mintha méltatlannak találták volna a választ rá. Csak jóval később mondta Topolya, mikor már senki sem gondolt rá: — Művelt emberek. Beszélt a rádió, hol felerősödve, hol pedig halkabban. Kimeredt pupillákkal, lenyűgözve nézték a hunyorgó zöld foltot a rádión. Csak Topolya hörgésszerű, hurutos légzése kellemetlenkedett. Az elevenbe vágott, az agyuk legkisebb sejtjét is átjárta, s valósággal a vérükkel száguldott testük minden porcikáján át a rádiókommentátor igézetszerű szózata: „Eljön a szabadulás órája a rabországban sínylődő magyar testvéreink számára is..." Fekete Kocsó Józsi gőgösen feszítette meg a nyakát. — Az esperes úr se tudná ezt különben mondani! — Nem is akarom, Józsi, csak ezt értenék meg az emberek. Vas Lojzi is kevélyen feszengett a székén. Valósággal megnőtt saját szemében. Mintha azt mondta volna a rádióbemondó: — vannak Vas Lojzik, akik keményen kitartanak, nem töri meg őket akármi, ezekben bízunk mi. Ügy értelmezte az egészet, hogy az amerikaiak is az ő földjeiért vannak. A 32 holdjáért. Ahogy a pap kikapcsolta a rádiót, megtört a varázs. Nagyot lélekzettek s elégedetten fújták a füstöt maguk elé. — Megmondtam én, — szólal meg Vas Lojzi — ami késik, az nem múlik. A keretszerződés nincs hiába. Nem játékbul csinálták azt... — Isten malma lassan, de biztosan őröl. Én mindig azt mondtam, hogy majd 54-ben... — szól bele csendesen Fekete Kocsó. — Azt mondom most is. Asztalosnénak eszébe jutott, hogy hallotta már ő ezt. CsaK akkor 50-et, 51-et mondtak, meg azt, hogy tavaszkor. Az esperes megfontoltan ejtegette a szót. — Csakhogy mindenkinek tudnia kell, hogy hol a helye. Tűz meg a víz nem fér meg együtt. Ha eddig kibírták, ezután is tudnak gondolkozni. A róka meg a tyúk nem komáznak együtt... Asztalosné ezt már megértette. Ezek olyan szavak voltak, 40