Új hajtások. Fiatal szlovákiai magyar írók és költők antológiája (Bratislava. Csehszlovákiai Magyar Könyvkiadó, 1953)

Dénes György versei - Dallal megyünk a tavasz felé - Nyár

Az eszme tetté szépül, gyár mellé gyár, kincsontó bánya épül. Magasfeszültség szalad a zöldköpenyes hegyek alatt falvak és városok felé. Ó, szép hazám, ölelj magadhoz! Öleld magadhoz dolgos néped, kik új tavaszban fürdetnek téged, hogy megszépüljön szelíd orcád s visszatükrözze arcukat. Erősödj, épülj, növekedj, harsogj erősen, mint a tenger, simogass bársony tenyereddel, hol haragvón, hol szeretettel neveld, acélozd népedet. DALLAL MEGYÜNK A TAVASZ FELÉ Jön a tavasz közelebb, közelebb s majd zeng a bérc a napsütésben, csörögnek pajzán hóvizek, bujkál a szél a zöld vetésben. Arcunkra piros hajnal fénye repül, mint győztes vörös zászló s ráhull a hegyek tetejére a sok víg ének, sok vidám szó. Dallal megyünk a tavasz felé, piros kendőnk lobogva játszik, már bontja a fűz ezüst selymét s a kökörcsin is kivirágzik. Szívünk fürge ütemre dobban, mint kék tengerek habverése és egyre szebben, boldogabban borul fölénk a drága béke. NYÁR A hegygerincen fényben mosdik, ágaskodik, felkél a nap. A fák, a fák e lenge zászlók gyöngyös harmatban hajlonganak. A mennybolt mint egy óriás szem derűsen, kéken nyit a földre, tükrét a szél, a bolygó szellő aranyseprűvel megsöpörte. Ölelkezik az ég a földdel, csókot váltanak: s ez a nyár, susog, dalol a bő termésről a meg-meghajló búzaszár. Békét lehel a drága föld, a mezőn béke suhan át, kéklő fénybe röpíti föl a szél az aratók dalát. 22