Új hajtások. Fiatal szlovákiai magyar írók és költők antológiája (Bratislava. Csehszlovákiai Magyar Könyvkiadó, 1953)

Dénes György versei - Döngetjük jövőnk érckapuját

DÖNGETJÜK JÖVŐNK ÉRCKAPUJÁT Zuhogó vizek forrnak, hömpölyögnek, dübörögnek a fürge turbinák, s amíg a habok egymással pörölnek zengi a munka győzelmes dalát, folyóinkon a tömörfalú gátak hatalmát őrzik már az új világnak. Magára talált a pór, a hegyi pásztor s kitört roskatag otthonából: hunyorgó szeme incselkedve tekint a nap fele, s szíve kacajjal, dallal van tele. — Mi űzött, nyomott eddig, hé, felelj!? — kurjant a hegy a népre. — Ki kényszerített térdre, hogy viseld magánosságod átkát, bánatod sötét ruháját? Felel a vénje mogorván: — urat szolgáltunk, urat és papot. Vakok voltunk, tudatlanok. Hej, messzire nyúlik bánatunk, de új dal zeng a hegyek ormán. — Már döngetjük jövőnk érckapuját! — harsogja a fiatalja. Rohamra hát, építő rohamra! Ágyazzuk ércbe, betonba Szlovákiát! Zúg a Vág, harsog a Garam, azám; mégis betörik, mint a szilaj csikót hazánk nagyszerű fiai. És megszelídül a folyó, többé céltalan nem rohan, ringatja majd a sok hajót.