Új hajtások. Fiatal szlovákiai magyar írók és költők antológiája (Bratislava. Csehszlovákiai Magyar Könyvkiadó, 1953)

Szűcs Béla novellája - Régi világból új világba

Vacsora után kicsit elbeszélgettek. Anna beletúrt a fáradt férfii makrancos fürtjeibe, amelyek még a sapka alatt is nedvesek lettek itt-ott, aztán aggódva megsimogatta arcát. — Minha soványabb lennél! Nagyon fáradt vagy Andris? — Ilyen voltam én, mikor hozzám jöttél — csak nem néztél meg jól, — csipkelődött a fiú. — Meg aztán elcsúfít a boszszankodás. Tudod, ez az eső ... — Elmegy ahogy jött — biztatta az asszony. — El, de itt marad a sár. A magnak meg ilyenkor már a földben a helye. Elbeszélgettek még az épülő istállóról, aztán újra a vetésre tértek, majd Andris öccsére terelődött a szó, aki az óvónőt veszi feleségül. Andris az Üj Szót lapozgatta. Szeme megakadt valamin, felugrott és az asztalra dobta az újságot. — Megint megelőztek. Sose tudunk elsők lenni — dühösködött. — Ne mérgelődj már ... Biztosan jobban megszervezték a munkát, — vélte az asszony. — Mi is alaposan átgondoltuk, beosztottuk ... csak hogy mifelénk gyakrabban esett az eső ... Ma befejeztük volna, ha délben rá nem kezdi megint. A férfi rágyújtott, aztán újra kezébe vette az újságot. Azt a cikket kezdte olvasni, amelyik arról számolt be, hogy két csallóközi község már befejezte az őszi vetést. Annában sehogy sem fért az öreg Bogár dicsérete. Közelebb húzódott Andrishoz, kivette kezéből a lapot és gyerekes örömmel újságolta. — Hm, én is kitaláltam ám valamit ... Még nem is tudod, hogy újító vagyok? Andris ránézett fiatal asszonyára s valahogy egyszerre jókedve lett. Elfelejtette a napi fáradságot, a hideg őszi esőt és vidáman kérdezte: — Aztán mi az a csuda nagy találmány? — Hát nem olyan nagy... de Bogár elvtárs azt mondta, hogy értékes. — Komolyan? — Persze ...Tudod, most olvasom Nyikolajeva: „Aratás" című könyvét és nagyon sokat tanultam belőle. Voltaképpen nem is az én találmányom, csak itt a mi szövetkezetünkben én próbáltam meg először azt, amit a „Május elseje" kolhozban Avdotya. Az etetést rendszeresítettem és az én csoportomban 137