Gyönyör József: Terhes örökség – A magyarság lélekszámának és sorsának alakulása Csehszlovákiában

III. A nyelvhasználat - 1. A nyelvhasználat kezdeti szabályozása

A N ŕELVHASZNÁLAT 91 tett azon beadványokat, melyeket az adott tartományban (amelyben a vasút fekszik) használatos nyelvek egyikén írtak, azon a nyelven kell elintézni. A katonaság szolgálati nyelve a történelmi tartományokban szintén a német volt, de a kiképzésnél a legénység anyanyelvét — az ún. ezred nyelvét — is használhatták. Magyarországon (Szlovákia akkori területén is) az 1868:XLIV. tc. szabályozta a nyelvhasználatot. Ez a törvénycikk az 1918. évi 11. számú, első csehszlovák törvény 2. cikkelyének rendelkezése értelmében a csehszlovák állam megalakulása után is hatályban maradt, természetesen csak Szlovákia területén. Egy később elfogadott jogszabály, az 1918. december 10-i 64. számú törvény 3. §-a úgy rendelkezett, hogy Szlovákiában szlovák nyelven kell a hivatalos ügyeket intézni, s más nyelvek használatát külön rendelettel fogják szabályozni. Tekintettel azonban arra, hogy a nyelvhasználatról akkoriban nem jelent meg külön rendelet, ezt a rendelkezést úgy értelmezték, hogy a magyar nyelvet Szlovákiában csak azok a jogok illetik meg, mint az 1868:XLIV. tc. (a nemzetiségi egyenjogúság tárgyában) szerint az akkori nemzetiségek nyelvét. A Legfelsőbb Közigazgatási Bíróság 1919. március 19-i elvi jelentőségű határozatát ebben az értelemben kellett volna kiegészíteni. Az 1868:XLIV. tc. szerint „a különféle nyelvek hivatalos használatára nézve" — a szlovák, illetve a csehszlovák nyelv kivételével — Szlovákia területén lényegében a következő szabályok szolgáltak átmenetileg zsinórmértékül: — a törvényeket hiteles fordításban ki kell adni az országban lakó minden más nemzetiség nyelvén is; — a törvényhatóságok az állam hivatalos nyelve mellett azon a nyelven is vezetik a jegyzőkönyveket, amelyet a törvényhatóságot képviselő testület vagy bizottmány tagjainak „legalább egyötöd része jegyzőkönyvi nyelvül óhajt", tehát valójában a képviselő-testület tagjainak 20 %-a; — a törvényhatósági gyűléseken mindenki, akit ott megillet a szólás joga, anyanyelvén is felszólalhat; — a törvényhatóságok a kormányhoz intézett irataikban az állam hivatalos nyelve mellett hasábosan a jegyzőkönyvi nyelvek bármelyikét, egymás közti irataikban akár az államnyelvet, akár a címzett törvényhatóság jegyzőkönyvi nyelvét használhatják; — a belső ügyvitel terén a törvényhatósági tisztviselők kivételesen a jegyzőkönyvi nyelvek bármelyikét használhatják, amennyiben az egyik vagy másik törvényhatóságra vagy tisztviselőre nézve gyakorlati nehézséggel járna az államnyelv alkalmazása;