Gyönyör József: Terhes örökség – A magyarság lélekszámának és sorsának alakulása Csehszlovákiában

III. A nyelvhasználat - 1. A nyelvhasználat kezdeti szabályozása

92 A N ŕELVHASZNÁLAT 92 — a törvényhatósági tisztviselők saját törvényhatóságaik területén a községekkel, a gyülekezetekkel, az egyesületekkel, az intézetekkel és a magánosokkal való hivatalos érintkezés során lehetőleg ezek nyelvét használják; — az ország minden lakosa azokban az esetekben, amelyekben ügyvéd közbejötte nélkül akár felperesi, akár alperesi vagy folyamodó minőségben, személyesen vagy megbízott által veszi és veheti igénybe „a törvény ótalmát, és a bíró segélyét": a/ saját községi bírósága előtt anyanyelvét, b/ más községi bíróság előtt az illető község ügykezelési vagy jegyzőkönyvi nyelvét, c/ saját járásbírósága előtt saját községének ügykezelési vagy jegyzőkönyvi nyelvét, d/ más bíróságok előtt, legyenek azok akár saját törvényhatóságának, akár más törvényhatóságnak a bíróságai, annak a törvényhatóságnak jegyzőkönyvi nyelvét használhatja, amelyhez a bíróság tartozik; — a bíró a fenti esetekben a panaszt vagy kérelmet a beadvány nyelvén intézi el; a kihallgatást, a tanúkihallgatást, a szemlét és más bírói cselekményt peres és peren kívüli ügyekben, valamint a bűnvádi eljárásnál a perben álló felek, illetőleg a kihallgatott személyek nyelvén végzi; a perek tárgyalási jegyzőkönyveit azon a nyelven vezeti, amelyet a perben álló felek a törvényhatóságok jegyzőkönyvi nyelvei közül kölcsönös megegyezéssel választanak; amennyiben azonban a felek között nem jön létre megegyezés, akkor a bíró a tárgyalási jegyzőkönyvet a törvényhatóság jegyzőkönyvi nyelveinek bármelyikén vezetheti, tartalmát azonban szükség esetén tolmács segítségével kell megmagyarázni a feleknek; — idézést a fél anyanyelvén, ha az azonnal megállapítható, egyébként lakóhelyének jegyzőkönyvi nyelvén vagy az állam hivatalos nyelvén kell fogalmazni; — a bírói határozatot a tárgyalási jegyzőkönyv nyelvén kell hozni, de a bíró köteles azt minden félnek azon a nyelven is kihirdetni, illetve kiadni, amennyiben az a nyelv a törvényhatóság, amelyhez a bíró tartozik, jegyzőkönyvi nyelveinek egyikét képezi; — az egyházi bíróságok maguk határozzák meg ügykezelési nyelvüket; — a felek kívánságára a telekkönyvi hivatalok mind a végzéseket, mind a kivonatokat a területileg illetékes törvényhatóság jegyzőkönyvi nyelvének egyikén is kiadhatják; — az elsőfokú bíróság köteles a fellebbviteli bíróság végzését, határozatát vagy ítéletét minden egyes félnek a törvényhatóság jegyzőkönyvi nyelvei közül azon a nyelven is kihirdetni és kiadni, amelyen azt a fél kéri;