Gyönyör József: Terhes örökség – A magyarság lélekszámának és sorsának alakulása Csehszlovákiában
II. A csehszlovák állam népessége - 1. A népszámlálások
32 A CSEHSZLOVÁK ÁLLAM NÉPESSÉGE A plénum ezzel szemben olyan határozatot fogadott el, amely szerint a nemzetiséget csak annak a nyelvnek az alapján lehet megállapítani, amelyiket a kérdezett személy a legtökéletesebben beszéli, s ez a nyelv rendszerint az anyanyelv 4 4. A nemzetiség fogalma körül kialakult vitát végül is a Belügyminisztérium által megszövegezett 45. 518/1930/8. számú körlevél kompromisszumos rendelkezése zárta le; az 1930. évi 86. számú kormányrendelet 20. §-a ezt így tartalmazza: „Különösen a nemzetiségre vonatkozó adatokat az igazságnak megfelelően rendesen és pontosan kell megállapítani, és senkire sem szabad nyomást gyakorolni." A rendelet következő, 21. §-a pedig a nemzetiség megállapításának módjáról rendelkezik: „A nemzetiséget rendszerint az anyanyelv szerint jegyzik be. Más nemzetiséget, mint azt, amelyet az anyanyelv tanúsít, csak akkor lehet bejegyezni, ha az összeírt személy sem családjában, sem háztartásában nem beszéli az anyanyelvét, s annak a nemzetiségnek nyelvét tökéletesen bírja. A zsidók azonban mindig vallhatják magukat zsidó nemzetiségűeknek." A jogszabály további rendelkezése hangsúlyozza, hogy csak egy nemzetiséget szabad bejegyezni. Ha valaki két nemzetiséget vallana be, vagy pedig egyet sem, akkor a nemzetiséget az anyanyelv szerint kell megállapítani. A 14 évesnél fiatalabb gyermekek szüleik nemzetiségét követik. A népszámlálás részben számlálóívekkel, részben összeíróívekkel történt. Ezek felhasználásáról az Országos Hivatal és a járási hivatalok határoztak. Szlovákia és Kárpátalja területén az összeíróívek használatát rendelték el. Ezeket a számlálóbiztosok töltötték ki. A nemzetiségek ezáltal hátrányos helyzetbe kerültek a volt magyarországi országrészekben. A csehszlovák népszámlálási módszer általános kulturáltságot igényelt, és teljesen kifejlett nemzetiségi öntudatot feltételezett. A történelmi öntudat már a cseh és a német nemzetiség közti létharc folyamán kifejlődött. A volt magyar országrészek lakossága, elsősorban a csehszlovák államhoz csatolt magyarság széles tömegei még nem érték el a feltételezett nemzetiségi fokot. Ezért vezették be — a két országrész közti „kiegyenlítődés" érdekében — Szlovákiában és Kárpátalján a csehországi számlálóívek helyett az összeíróíveket, melyeket a szükséges adatok közlése alapján a számlálóbiztosok töltöttek ki. A nemzetiségek helyzetét még hátrányosabbá tette a sok helyre idegen vidékről hozott számlálóbiztosok tevékenysége, akik nem ismerték a helyi lakosságot és annak nyelvét. A magyarok a 44/ Boháč, Antonín: Národnost při druhém sčítání lidu. In: Statistický obzor, XII. évf.
