Gyönyör József: Terhes örökség – A magyarság lélekszámának és sorsának alakulása Csehszlovákiában

VII. A félmúlt - 2. A Kassai Kormányprogram és következményei

240 A FÉLMÚLT iskolai és közkönyvtárakat, bezárják a cseh és szlovák városokban található valamennyi német és magyar iskolát, a prágai német egyetemet, a prágai és a brünni német műszaki főiskolát. Felülvizsgálják a német és a magyar kultúrához való viszonyt, a művelődéspolitikában megerősítik a szláv orientációt. A kormányprogramot a kollektív felelősségre vonás szelleme hatotta át. Koldusbotot szánt az egész csehszlovákiai németségnek és magyarságnak, csaknem valamennyi tagját hontalanságra ítélte. A háborús események megszűntével a csehszlovák állam a magyarlakta területeken is kezdett újra berendezkedni. A magyarokat csupa csalódás érte. Amikor a szlovák lakosság tudomást szerzett a kormányprogramról, olyan érzés fogta el, hogy a magyarokkal azt tehet, amit jónak tart. Soha korábban nem észlelt soviniszta jelenségeknek lehettünk tanúi. Sokan önkényeskedtek a magyarokkal szemben. A durvaság és az embertelenség mindennapos jelenségek voltak. A magyarok értetlenül vették tudomásul mindezt. Bár azokban a hónapokban tudatosították, hogy ők is Csehszlovákia polgárai, sorra veszítették el munkahelyüket, nem kapták meg a nyugdíjukat, nemzeti gondnokság alá helyezték üzemeiket, műhelyeiket, üzleteiket, az iskolákban nem tanulhattak anyanyelvükön, sokakat kizavartak a lakásukból, amelybe szlovákok költöztek be, még többjüknek távoznia kellett lakóhelyéről, internáló táborba hurcolták őket, sőt sokukat katonai segédlettel — mindenüktől megfosztva — még az országból is kiebrudalták. Sok helyütt az utcákon ütlegelték és pofozták őket, s kapualjakban nyírtak meg férfiakat és nőket csak azért, mert magyarok voltak. Ezrek meg ezrek hagyták el hazájukat hevenyészett lélekvesztőkön, sokan a zajló Dunában lelték halálukat, a partról pedig úgy lövöldöztek rájuk, mint a téli határban a vadakra. Több helyen megtörtént, hogy a temetőkben olajfestékkel kenték át a halottak neveit: nem akarták, hogy a föld magyar volta mellett tanúskodjanak. Félelmükben sokan nem is magyar nyelven vésették a szeretteiknek szánt búcsúszavakat a síremlékekre. A gyűlöletkeltés egyre riasztóbb méreteket öltött. Szinte minden hivatalos helyiségben, a vasútállomásokon, a várótermekben, az üzletekben, az egészségügyi intézmények helyiségeiben, szinte valamennyi nyilvános helyen kifüggesztettek egy táblát a majdani nemzeti állam jelszavával: „Na Slovensku po slovensky!". Kitervelői azt akarták elérni, hogy az utca nyelve szlovák legyen. A házfalakon, a kapukon, a kerítéseken ez a félelmet keltő parancs volt olvasható: „Maďari za Dunaj!" Kitelepítik a magyarokat a „Duna mögé", Magyarországra. Mivel az állampolgári jogaiktól megfosztott magyarok hontalanokká váltak, abból az összegből sem kaphattak kártérítést, amelyet Magyarország