Gyönyör József: Terhes örökség – A magyarság lélekszámának és sorsának alakulása Csehszlovákiában
I. A köztársaság fénykora - 2. A nemzetközi szerződések szövevényében
19 A KÖZTÁRSASÁG FÉNYKORA köztudott volt, hogy kellőképpen csak Franciaországnak és gyarmatainak a földrajzát ismerik. Még a brit delegáció „megdolgozása" sem okozott neki nagyobb nehézséget. A döntések így aztán kellő helyi ismeret nélkül születtek. S az akciósorozat soha nem remélt eredménnyel végződött a csehszlovák kormány számára. Az irányított sajtóhadjárat segítségével azt is elérte, hogy a területi, anyagi és emberveszteségeken túl Európa és a világ népei előtt még a magyar nép becsületén is a megérdemeltnél nagyobb folt esett. Edvard Beneš nem válogatott az eszközökben. Amit lehetett, mindent elkövetett Nagy-Csehország létrehozása érdekében. 19/ Magyarországon a békekonferenciára való felkészülés már 1918 végén elkezdődött. A munkálatokhoz 1918. október 2-án fogtak hozzá Teleki Pál kezdeményezésére. A munkálatok a polgári demokratikus köztársaság, sőt a Magyarországi Tanácsköztársaság idején is folytak. A nemzeti kisebbségekre vonatkozó anyagokat az ún. Teleki-féle iroda dolgozta fel. A tanácsköztársaság leverése után, 1919 augusztusában már az osztrák szerződéstervezet ismeretében haladt tovább a munka. A magyar külföldi propaganda megindulásával egy időben a londoni csehszlovák, román és jugoszláv képviseletek kapcsolatba léptek egymással. Seton-Watson londoni lakása volt a gyülekezőhely, ahol a vezető angol politikusok és újságok megnyeréséről tárgyaltak. Az utódállamok együttműködését célzó összejövetelek később állandósultak. Beneš és a csehszlovák emigráció pénzforrásai még ma is eléggé ismeretlenek. A csehszlovák propagandát jól előkészítették. Štefan Osuský csehszlovák követ Párizsból küldött részletes jelentésében leírja, hogy az Apponyi érkezése előtti napon a már előkészített anyagokat szétküldte a francia lapoknak, ezért voltak másnap tele a francia lapok magyarellenes cikkekkel. A budapesti lapok arról cikkeztek, hogy Párizsban kitűnően szervezett hadjárat folyik a magyarok ellen, a francia sajtónál kevés a magyarbarát. Az Action franchise c. napilap 1908. március 21. és 1944. augusztus 24. között jelent meg Párizsban. Főszerkesztője Charles Maurras és Léon Daudet volt. — Grand Larousse encyklopédique, Paris I960.; Grand Dictionnaire encyclopédique Larousse, Paris 1982, 95—96. 1.; A magyar béketárgyalások I., 492—573. I.; Houdek, Fedőn Vznik hraníc Slovenska, Bratislava 1932, 32—33. 1.; Boros Ferenc: Magyar—csehszlovák kapcsolatok 1918—1921-ben, 149—152.1.; Ormos Mária: Padovától Trianonig, Budapest 1983, 377.1. 20/ Edvard Beneš külügyminiszter a Tízek Tanácsának 1919. február 5-i ülésén (Párizs, Villa Majestic) — a jegyzőkönyv tanúsága szerint — azt mondta, hogy „Szlovákia hajdan a csehszlovák állam részét képezte, amíg a magyarok a 10. század folyamán le nem rohanták (...). A lakosság mindmáig cseh érzelmű, s az új államhoz kíván tartozni (...). A szlovák nemzeti lelkesedést mindig is a magyarokkal szembeni ellentét táplálta." Egy kérdésre válaszolva kijelentette: „Szlovákia dunai ország. A magyarok bejövetelekor a szlovákok uralták egész Pannóniát. A magyarok felűzték Őket a hegyekbe", majd közölte: „Összességében az új állam fennhatósága 650 000 magyarra terjedne ki, míg Magyarországé 450 000 csehszlovákra." Végül megjegyezte: „A magyarok nyíltan hangoztatták, hogy a szlovákokat nem tartják embereknek." — Vö.: Tízek Tanácsa 1919. II. 5-i ülésének 2. napirendi pontja: A csehszlovák területi igányek. Papers Relanting..., Washington 1942—1947. III. kötet, 876—887.1. In: Sorsdöntések, Budapest 1992,134—138.1.
