Gyönyör József: Terhes örökség – A magyarság lélekszámának és sorsának alakulása Csehszlovákiában

I. A köztársaság fénykora - 2. A nemzetközi szerződések szövevényében

18 A KÖZTÁRSASÁG FÉNYKORA 2. A nemzetközi szerződések szövevényében Csehszlovákiáról szólva lehetetlen nem megemlíteni a kisantantoi. Ez a hírhedt politikai és katonai egyezmény a csehszlovák kormány fenyegető, makacs és hajthatatlan kül- és belpolitikai magatartásának egyik fő tényezőjévé vált mind a szomszéd népekkel, mind a területén élő nemzeti kisebbségekkel szemben. Hogy létrejöttének körülményeivel megismerkedhessünk, vissza kell térnünk az állam megalakulásának első éveihez. Általánosan ismert, hogy a békekonferenciára a magyar kormány is kapott meghívást, s el is fogadta. Azonnal munkához látott, s már a küldöttség elutazása előtt széles körű hírverésbe kezdett külföldön. Még a békefeltételek átvétele előtt több jegyzéket nyújtott át a békekonferenciának. Felsorakoztatta bennük azokat a gazdasági, politikai és történelmi okokat, amelyekkel az ország integritásának szükségességét akarta igazolni, s felhívta a figyelmet arra, hogy az integritás fenntartásának megtagadása súlyos következményekkel járhat mind hazai, mind nemzetközi viszonylatban. A magyarság megaláztatását súlyosbította a hivatalos Franciaország barátságtalan, szinte ellenséges magatartása, viselkedése a gróf Apponyi Albert vezette magyar békedelegációval szemben. A delegációt Neuilly-surSeine-ben szállásolták el a Chateau Madrid Szállóban. Tagjait erősen korlátozták mozgásukban, őrizték, elvágták a külvilágtól őket. Érezniük kellett az egykori gall hadvezér szavainak teljes súlyát: Vae victis

1

8. A párizsi újságok — az Action Franqaise című lap kivételével — magyarellenes cikkeket közöltek. E sajtófogadtatás kialakításában kiemelkedő szerepet játszott a csehszlovák propaganda. Valójában nem is újonnan kiagyalt állításokról, hanem történelmi valótlanságokról volt szó

1

9. A beneši csehszlovák hírverés lényegében azt az anyagot újította fel és egészítette ki a célnak megfelelően, amellyel már korábban is indokolta területi és egyéb követeléseit

2

0. Benešnek tág tere nyílt a békekonferencián, hogy félretájékoztassa és félrevezesse elsősorban a franciákat, akikről 18/ Brennus vagy inkább Brenn gall hadvezér kardját dobta a mérleg serpenyőjébe, amikor a legyőzött rómaiak (Kr.e. 390-ben) az ezer font arany sarc fizetésekor tiltakoztak a hamis mérték ellen, s azt mondta: „Vae victis!" (Jaj a legyőzötteknek!). Francia nyelven: „Malheur aux vaincus!" Más szóval: a győztes kénye-kedve szerint bánhat a legyőzöttekkel. — Vö.: Tóth Béla: Szállóigék lexikona, Budapest 1906, 49.1.; Nouveau petit Larousse illustré, Paris 1933,1242.1.