Gyönyör József: Terhes örökség – A magyarság lélekszámának és sorsának alakulása Csehszlovákiában
I. A köztársaság fénykora - 1. Az alkotmányos időszak
16 A KÖZTÁRSASÁG FÉNYKORA egyenlőségen kívül azt is lehetővé teszi, hogy az állampolgárok a saját költségükön iskolákat — nemzetiségi iskolákat is — és más intézményeket alapíthassanak, s ezekben szabadon használhassák a nyelvüket. Az Alkotmánylevél 131. §-a szavatolja, hogy a nem csehszlovák nyelvű állampolgárok gyermekei a közoktatási intézményekben saját nyelvükön tanulhatnak, mégpedig azokban a járásokban, amelyekben ezeknek az állampolgároknakyV/enŕos- hányada él. S bár az államnyelv oktatását kötelezővé teszi, a saját nyelven való tanulás a nemzetiségek nyelvének nem csupán mint a tantárgyak egyikének a tanítását jelentette, hanem magának az iskolának a tanítási nyelvét, vagyis azt a nyelvet, amelyen az iskolában valamennyi tantárgyat oktatnak. Ez a rendelkezés minden szintű és minden típusú iskolára vonatkozott. A 132. szakasz arról is rendelkezett, hogy azokban a járásokban és városokban, amelyekben vallási, nemzeti és nyelvi kisebbségekhez tartozó csehszlovák állampolgárok jelentős hányada él, a kisebbségek nevelési, vallási vagy emberbaráti céljaira az állami, községi vagy más költségvetésből megfelelő részt („přiměřený podíl") kell biztosítani. A megfelelő részt sem az Alkotmánylevél, sem más jogszabály nem határozta meg közelebbről. A csehszlovák törvényhozás még a 131. és a 132. §-ban használt jelentős hányad („značný zlomek") fogalom meghatározásával is adós maradt, pedig ezeknek a paragrafusoknak a végrehajthatóságát külön törvényhez kötötte. Mind a megfelelő rész, mind & jelentős hányad jogi szabályozás nélkül maradt 1 6. A „jelentős hányad" („une proportion considerable") fogalom egyébként a Saint-Germain-en-Laye-i nemzetközi szerződés 9. cikkelyében fordul először elő, ám nem azonos a nyelvi törvény 2. szakasza szerint megállapított 20 százalékkal. Nem hagyhatjuk említés nélkül az asszimilációval összefüggő szakaszt sem. Az Alkotmánylevél 134. §-ában található egy deklaráció, mely szerint Csehszlovákiában „Az erőszakos elnemzetietlenítés semmiféle formája nincs megengedve". Mit értett a szakirodalom erőszakos elnemzetietlenítésen? Mindenekelőtt olyan tevékenységet, amellyel valakit akarata ellenére arra kényszerítenek, hogy más nemzet tagjává váljék. Az efféle elnyomás, kényszerítés lehetett egyebek közt gazdasági és politikai jellegű. Történhetett iskolák megszüntetésével, vallási megfélemlítéssel is. Valamely nemzeti kisebbség erőszakmentes propagandáját azonban semmiképpen sem lehelő/ Vö.: Gyönyör József: Közel a jog asztalához, Pozsony 1993,153—156.1.