Gyönyör József: Terhes örökség – A magyarság lélekszámának és sorsának alakulása Csehszlovákiában
I. A köztársaság fénykora - 1. Az alkotmányos időszak
A KÖZTÁRSASÁG FÉNYKORA 17 tett erőszakos elnemzetietlenítésnek tartani. Nem számított tehát büntetendő cselekménynek az a felvilágosító munka sem, amit a pedagógusok végeztek annak érdekében, hogy a szülők minél több gyermeket írassanak magyar tanítási nyelvű iskolába 1 7. S ez ma is érvényes. Végül szót kell ejtenünk a hatodik fejezet szakaszai közül a 129. §-ról is, amely szerint a nyelvhasználati jog alapelveit külön törvénnyel kell megállapítani. Ez meg is történt, mégpedig az Alkotmánylevél elfogadásának napján, 1920. február 29-én. A törvényt, amely az Alkotmánylevél részét képezte, 122. számmal hirdették ki a törvénytárban. A nyelvi törvény valamennyi rendelkezése nem egyéb, mint a Saint-Germain-en-Laye-ben aláírt nemzetközi szerződés 7. cikkelyének (4. bekezdés) a végrehajtása. A szerződés szövegét egyébként nagyon általánosan fogalmazták meg. Nem tartalmaz semmiféle hányadot, amit Csehszlovákiának figyelembe kellett volna vennie, csupán könnyítésekről („des facilités appropriées") tesz említést. A nyelvi törvényt egy további fejezetben még részletesen elemezzük. E helyt sem hagyhatjuk azonban említés nélkül legnagyobb érdemét, a 20 %-os hányad bevezetését a hivatalos nyelvhasználatban, amivel megteremtette Csehszlovákiában a szlávosítás egyik alapfeltételét. A 20 % korszerűtlen hányad volt, amelyben már ott rejtőzött a nemzeti kisebbségek asszimilációjára irányuló törekvés. Ezért tiltakoztak bevezetése ellen a csehek a Monarchia idején, ezért vetették el alkalmazásának még a gondolatát is a századforduló táján. Féltek a germanizációtól. Az államfordulat után viszont a saját érdekeiket helyezték előtérbe, a saját népük lélekszámának felduzzasztására törekedtek minden eszközzel. Ezért sorolták legelső és legfontosabb teendőik közé a 20 %-os hányad országos bevezetését, és szavaztatták meg a parlamenttel. A szlávosítás azonban csak később, a második világhábor ú után tetőzött. A hányadot, amely szálka volt a nemzeti kisebbségek szemében, s amely állandóan az állampolgári egyenjogúság és egyenrangúság kétes voltára figyelmeztetett, nem törölték el, még csak nem is módosították, inkább a háromnegyed milliós magyarságot és a hárommilliós németséget helyezték törvényen kívül, fosztották meg tagjait állampolgárságuktól. Úgy gondolták, ezzel egyszer s mindenkorra megoldották Csehszlovákiában az állam megalakulása óta vajúdó nemzetiségi kérdést. 17/ Vö.: Weyr, František: Československé právo ústavní. Praha 1937, 292. L; Peška, Zdeněk: Československá ústava..., I. kötet, 330—334.1.
